A fejlődő világban élő fiatalok milliói érik el a munkaképes kort az előttünk álló évtizedekben, és lesznek kénytelenek a szegénység elől menekülve elhagyni otthonukat, olvasható egy új FAO jelentésben. Közben a vidék hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik az élelmiszer-termelésben és egyéb kapcsolódó iparágakban, állapította meg „Az élelmezés és mezőgazdaság helyzete 2017-ben” című kiadvány.

Kiaknázásához meg kell oldanunk a gazdálkodók alacsony termelékenységi szintjének, az iparosodás korlátozott lehetőségeinek és a gyors népesedésnövekedésnek és városiasodásnak a kombinációját, melyek közül egy is kihívást elé állíthat egy fejlődő országot abban, hogy az ott élőknek megélhetést és munkalehetőségeket biztosítson.

Felvirágozhatnának a kistérségek - Kép: SXC

Bőven van munkaerő

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a vidéki gazdaság változásának milyen jelentős hatása lehet. Habár a ’90-es évek óta emberek százmilliói emelkedtek ki a szegénységből ez által, a demográfiai növekedés folyamatosan emeli a tétet.

2020-ra a 15-24 éves korúak száma 100 millió fővel, 1,3 milliárd főre növekedhet. És mindez főleg a szubszaharai Afrikában koncentrálódik, azon belül is a vidéki területeken. A fejlődő országok nagy részében, mint Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában, az ipar és a szolgáltató szektor növekedése lassú, ezért azok nem képesek ezt az új munkaerőt tömegesen felszívni. Ahogy a mezőgazdaság se, a jelenlegi formájában legalább is nem. Sokan ezért megélhetésüket valószínűleg máshol, például városokban keresik majd.

Ezért a célzott szakpolitikai támogatással és a beruházásokkal segíthetjük a jól működő élelmiszerláncok és a (kis- és közepes) városokhoz szervesen kapcsolódó agráriparágak kialakítását – és ezzel együtt az új munkahelyekét is.

Városi élelmiszerigény

Az élelmezés és mezőgazdaság helyzetéről szóló jelentés azzal érvel, hogy a vidéki gazdaságnak az urbánus területek növekvő élelmiszerigénye jelentheti a várva várt megváltást az élelmiszerellátó rendszerek változatosabbá tételére és a farmon kívüli gazdasági tevékenységek kialakítására.

Már most is a városokban élők fogyasztják el a nemzeti élelmiszerutánpótlás 70 százalékát, állítja a jelentés, még a nagy lakosságszámú országokban is. De, miközben a városok terjedése ilyenformán lehetőséget kínál a mezőgazdaságból élőknek, egyúttal kis gazdálkodó családok millióit állítja kihívás elé.

A jövedelmezőbb piacok az élelmiszertermelés nagyobb gazdaságoknál való koncentrációjához, illetve a nagy feldolgozók és közvetítők uralta élelmiszerláncokhoz vezethetnek, és ezzel a kistermelők kizárásához.

Ezért támogató szakpolitikák és beruházások szükségesek, hogy a városi kereslet ténylegesen az átalakulás és a különbségek kiegyenlítődéséhez vezető növekedés motorja lehessen, és a kisebb termelők, családi gazdálkodók piachoz jutása is biztosítva legyen.

Családi gazdálkodók, infrastruktúra, kisebb városok

Olyan politikai döntések meghozatalára van szükség, amelyekkel a kistermelők teljes egészében haszonélvezőivé válnának a városi élelmiszerigény növekedésének. Intézkedések, melyek a földbirtokjogokat erősítik, biztosítják az egyenlő feltételeket a beszállítói szerződéseknél, illetve javítják a hitelhez jutást.

Emellett a szükséges infrastruktúrát is biztosítani kell a városi és vidéki területek összekötéséhez. Sok fejlődő országban a vidéki utak, villamoshálózat, tárolókapacitások és a hűtve szállítás lehetősége nem adott, vagy csak hiányosan, ami a legfőbb kerékkötője annak, hogy a gazdálkodó családok zöldségeiket, gyümölcseiket, hús- és tejtermékeiket a városokban értékesítsék.

Végül azt tanácsolja a FAO, hogy ne csak a nagyvárosokat kössük össze a falvakkal, hanem a körülöttük kialakult agglomerációs kisvárosok hálózatát is. Sőt, a kisebb városi központok egy olyan élelmiszer értékesítési lehetőséget jelentenek, amit ez idáig elkerülte figyelmünket: a városi ingázók fele a fejlődő országokban ilyen, félmilliós lakosságszám alatti városokban él.