Gyakorlatilag alig akad olyasvalaki Magyarországon, aki ne hallott volna a klímaváltozásról, illetve saját bevallása szerint nagyjából vagy pontosan ne tudná, hogy az mit jelent (mindössze 2% nem hallott a problémáról, 8% pedig nem tudja, miről van szó). A válaszadók mindössze 7 százaléka nem tudta megnevezni a klímaváltozás egyetlen okát sem – derült ki az MTA KRTK felmérése során, amelyről a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos oldala számolt be.

Baranyai Nóra és Varjú Viktor elemzéséből kiderül, hogy az emberek viszonylag fontos és aktuális társadalmi problémának tartják a klímaváltozást. A lényegesnek ítélt problémák rangsorában az egészségügy helyzete az első, az elszegényedés a második, a környezetszennyező életmód a harmadik, a pazarló életmód a negyedik, a munkanélküliség az ötödik, a klímaváltozás a hatodik. A kutatók szerint ez alapján kijelenthető, hogy Magyarországon a lakosság többsége figyel a környezettel kapcsolatos kérdésekre. Jó példa erre, hogy a válaszadók 40 százaléka ért egyet teljesen azzal a kijelentéssel, amely szerint „Majdnem minden, amit a modern életben csinálunk, árt a környezetnek”.

Áldozatot is hoznánk

Kérdés, hogy hajlandók vagyunk-e a szó szoros értelmében áldozatot hozni környezet, a klímavédelem érdekében? A döntő többség (70,8%) biztosan vagy valószínűleg hajlandó lenne többet fizetni termékekért vagy szolgáltatásokért, ha ezáltal mérséklődnének a klímaváltozás jelentette kockázatok, és lassabban menne végbe a folyamat. Minél jobb valakinek az anyagi helyzete, minél képzettebb, és minél kedvezőbb a foglalkozási státusza, annál inkább hajlandó plusz áldozatokat hozni. A „nem baj, ha a klímabarát termék vagy szolgáltatás többe kerül” attitűd valamelyest erősebben jellemző a férfiakra, a fiatalokra és az aktív dolgozókra, valamint a Budapesten, illetve Csongrád, Fejér és Pest megyében élőkre.

A kutatók arra is rákérdeztek, hogy a lakosság mely csoportjai lennének hajlandók többet fizetni például a megújuló forrásból származó áramért. „A legnagyobb, akár a jelenlegi ár másfélszeresét, dupláját jelentő anyagi áldozatra a megújuló energiaforrásból származó áram esetében a fiatalok, a magas jövedelműek, a felsőfokú végzettségűek, az aktív dolgozók (közülük is az önállók), illetve a magas beosztásúak hajlandóbbak” – írják a kutatók. A maximum 25%-os felárat fizetni hajlandók rétege is viszonylag jelentős. Legalábbis elvben.

Ha ingyen van, szívesen teszünk is valamit

Melyek azok a tevékenységek, amelyekre már fordított pénzt, energiát és figyelmet a válaszadó? – kérdezték a kutatók, majd felsoroltak néhány környezetvédelmi szempontból releváns tevékenységet, amelyekkel a válaszadók az elmúlt évek során enyhíthettek a klímaváltozás hatásain (nem letagadva, hogy ezzel anyagi szempontból is jól járhattak).

„Az eredményekből megállapítható, hogy azok a tevékenységek népszerűek, amelyek jelentős anyagi ráfordítással nem járnak, sőt, rövidebb vagy hosszabb távon költségmegtakarítást eredményeznek” – állapították meg a kutatók; ilyen például az energiatakarékos fényforrások használata vagy a vízfogyasztás csökkentése. „A legkevésbé jellemző tevékenységek közé a nagyobb ráfordítást és valódi elkötelezettséget igénylő megoldások (napelem, napkollektor, elektromos autó) tartoznak. E kiadásokra jellemzően a fiatalok, a munkaerőpiacon aktívak, ezen belül is az önállóak, a vállalkozók, a magas jövedelműek és iskolai végzettségűek, lakóhely szerint pedig a budapestiek és a Pest megyeiek tudtak áldozni” – áll Baranyai Nóra és Varjú Viktor tanulmányában. A fentieknek némileg ellentmond, hogy a válaszadók nem elsősorban saját feladatuknak tartják a fellépést a klímaváltozás kihívásaival szemben. A kutatásból az derül ki, hogy a lakosság a saját felelősségét hasonló mértékűnek látja, mint a politikusokét vagy a kormányét, a klímaváltozás kezelése terén azonban a kutatóktól, tudósoktól várják legtöbbet.

Koncentráljunk a háztartásokra

A kutatók felhívták a figyelmet arra a problémára, hogy az alacsony végzettségűek, az alacsony jövedelemmel rendelkezők a többi társadalmi csoportnál szűkebb ismeretanyaggal rendelkeznek a klímaváltozásról. Bár jobban ki vannak téve a kedvezőtlen hatásoknak, és azokat erőteljesebben érzékelik, ismeretek és/vagy anyagi lehetőségek hiányában egyéni szerepvállalásuk alacsonyabb, mint a tehetősebb, képzettebb csoportoké.

„Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a klímaváltozás problémakörét közelebb kell hozni az egyénekhez, s az általános, „elidegenítő” megoldási javaslatok helyett a háztartási szinten megvalósítható apró lépések hangsúlyozására van szükség. Ebben jelentős szerepet kell vállalnia azt oktatáspolitikának, különösen azért, mert a szűkebb ismerettel rendelkező réteg körében nagyszámú fiatalt találunk. A kézzelfogható eredménnyel – például költségmegtakarítás – is járó gyakorlati megoldások népszerűsítése enyhítheti a hatások által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jövőbeli sérülékenységét” – írja a kutatás tanulságainak összegzéseként Baranyai Nóra és Varjú Viktor.