Permafrosztnak nevezik az állandóan fagyott talajrészeket a Földön. Ilyen többek között a szibériai tundra is, ahol évezredek óta fagypont alatt van a talaj hőmérséklete. Benne nemcsak metán lapul (ami hússzor erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid), hanem olyan vírusok, amik vagy a tizenkilencedik és huszadik században még okoztak haláleseteket, vagy évezredekkel előtt pusztítottak utoljára. (De a permafroszt olvadása miatt került veszélybe az emberiség vésztartalékait őrző vetőmag raktár is a napokban.)

Több eset is mutatja, hogy a sokáig fagyottan heverő vírusok újraéledhetnek.

• A 90-es években a novoszibirszki Állami Virológiai és Biotechnológiai Kutatóközpont kutatói előásták a fagyott talajból azoknak a kőkorszaki ősembereknek a holttesteit, akiknek bőrén olyan nyílások keletkeztek, amit valószínűleg fekete himlő okozott. Ugyan a vírus egészben nem maradt fenn a holttestekben, de a DNS-ének részei igen, tehát az ősemberek valószínűleg ebben a betegségben haltak meg.
• 2004-ben amerikai kutatók újraélesztették az alaszkai permafrosztból 1997-ben kiszedett spanyolnátha-vírust, ami több millió embert ölt meg 1918-ban, amikor járványként végigsöpört a világon.
• 2005-ben a NASA tudósai sikeresen élesztettek újra a Carnobacterium pleistocenium baktériumot, ami 32 000 évig pihent egy befagyott tóban Alaszkában, amikor még mamutok nyargaltak a Föld felszínén.
• 2007-ben tudósok egy 8 millió éves baktériumot élesztettek újra, amit a Déli-sark jégtakarójából nyertek ki. Ugyanebben a vizsgálatban egy 100 000 éves baktériumot is felélesztettek.
• 2014-ben az Aix-Marseille Egyetem kutatói orosz tudósokkal együttműködve 30 000 éves vírusokat találtak 30 méter mélyen Szibéria talajában. A Pithovirus sibercium és a Mollivirus sibericum az óriásvírusok közé tartozik, ami a mikroszkópban is látható. A jeges talajból kiolvasztott kórokozó még mindig fertőző volt. Szerencsére a Pithovirus az amőbát támadja csak meg, emberre nem veszélyes.

2016 augusztusában egy 12 éves szibériai fiú halt meg lépfenétől (anthrax), de további 20 ember szervezetében azonosították a fertőzést. Mindannyian rénszarvaspásztorként tevékenykedtek a Jamal-félszigeten. 2300 rénszarvas is belepusztult a fertőzésbe. (A 20. században közel egymillió rénszarvas halt meg a lépfenétől. Szibériában utoljára 75 éve történt ilyen eset.) Mivel azon a nyáron szokatlanul meleg volt az időjárás a tundrán (32-35 Celsius fok), a normális körülmények között 30-60 centiméteres rétegben felolvadó talajban az olvadás egy méter mélyre hatolt. Az 1890-es években lépfene-járvány dúlt a Kolima-folyó mentén, a falu lakosságának 40%-a meghalt, s a nomád közösségek a folyóhoz közel temették el a halottjaikat. Az enyhe időben a folyam elkezdte erodálni a partot. Így olyan rénszarvas tetemek is felolvadtak, melyek annak idején lépfenétől pusztultak el. A lépfene -ami ritkán fordul elő fejlett országokban- spórái valószínűleg bekerültek a talajvízbe, így fertőződhettek meg a helyi lakosok.

A tundra és a múlt: sírok a jeges talajban.
(fotó: Flickr/Markus Trienke)

Az északi-sarkkörön gyorsabban növekszik a hőmérséklet, mint a világ más tájain, így az olvadás megállíthatatlan.

Tudósok felhívják a figyelmet, hogy a veszély kettős fronton érkezik, s az északi-sarkkör felmelegedése talán a kisebb probléma. Nagyobb veszélyt hordoz, hogy az európai országok egyre melegedő klímája remek közeget teremt a tipikusan déli betegségeknek, mint például a malária, a kolera, a trópusi náthaláz, melyek könnyen átkúszhatnak a harmadik világból a fejlett országok régiójába.

Forrás: The New York Times, gi.alaska.edu, The Independent, BBC, World Economic Forum