Feltörnek a tenger alá temetett üvegházgázok

A „carbon capture & storage” (CCS) néven ismert technológia használói eddig a szárazföldi lehetőségekre koncentráltak. A gyárkéményekből kiáradó füstöt föld alatti üregekbe pumpálták, rengeteg energiaráfordítással. Újabban a tenger alatti üregeket is kezdik felhasználni e célra. A jelek szerint veszélyes következményekkel.

2013. április 28.

Klímablog

Lapunk kérdésére Juhász Árpád geológus elmondta, az üvegházgázok föld alá juttatása nem jár szeizmikus változásokkal, vagyis nem hordozza földrengés veszélyét, és a mérgező gázok lakott területekre való szivárgásának esélyével csak akkor kell számolni, ha nem körültekintően állapították meg, mekkora lehet az újonnan bejuttatott gázok nyomása. (Általában olyan üregeket használnak, ahonnan korábban földgázt nyertek ki.)

Kutatók viszont kényelmetlen felfedezésre jutottak a víz alatti alkalmazást illetően: Norvégia partjainál olyan 3 kilométer hosszú mélytengeri repedésre leltek, melyet szerintük a karbontároló projekt okozott. A helyszíntől 25 kilométeres távolságra fekszik a Statoil egyik CCS-ürege. A CCS geológiai kihatásait az EU által finanszírozott ECO2 vizsgálja. A kutatók azt is kimutatták, hogy a 200 méter mély és 10 méter széles repedésből gázok szivárognak a tengerbe.

A CCS-technológiát a tenger túlpartján fekvő Anglia energiapolitikájának központi elemévé tették meg a közelmúltban. A CCS használatának költségeit megemelheti, ha bebizonyosodik, hogy a technológia valóban formálja a tengerfenéket – ugyanis alaposabb geológiai feltárásokra lesz szükség ahhoz, hogy ráleljenek a technológiának leginkább kedvező helyekre és geológiai formációkra. Szakértők szerint ez több millió dolláros tétel is lehet.

A Statoil 2025-ig évi egymillió tonna gázt tervez a tenger alá pumpálni, amivel 100 ezer dollárnyi – üvegházgáz-kibocsátás mennyiségére kiszabott – karbonadó befizetésétől mentesül, írta a Reuters.

Vonakodva, de engedik

Miután a német parlament alsóháza elfogadta a CCS-technológiát a felső ház pedig elutasította, a kormány szakbizottsága 2012-ben végül kísérleti jelleggel mégiscsak engedélyezte a CCS-projektek elindítását. Ezek egyelőre 3,3 millió tonna ÜHG-t pumpálnának a föld alá. A technológia egyelőre nem elég gazdaságos ahhoz, hogy széles körben elterjedjen és társadalmi megítélése is kétséges. Civil szervezetek gyakran tiltakoznak azokon a helyeken, ahol CCS-tevékenységet terveznek a vállalatok, mondván, ha netalán szivárogni kezdene a föld alá bújtatott gázmennyiség, az halálos, mérgező dózist zúdítana a környező lakosságra.