Az emberiség növekvő energiaigényének kielégítésében az atomerőművek helyébe lépő fúziós energiatermelés jelenthet hosszú távú megoldást, ennek megvalósításán egy nemzetközi program, az ITER keretében már évek óta dolgoznak a tudósok - köztük magyar szakemberek is. A jövő energiaforrásairól Zoletnik Sándor fizikus tartott előadást a Mindentudás Egyetemén. A rendezvény alkalmából az atomtechnológiába nyerhettek betekintést az érdeklődők.
A fejlett világ már régóta keresi a megoldást arra, hogy az olaj- és szénalapú energiatermelést kiválthassa. Erre leginkább a magfúzión alapuló atomenergia alkalmas, mert hosszú távú megoldást kínál, nem növeli a Föld széndioxid-koncentrációját és az atomerőművekkel szemben nem termel veszélyes radioaktív hulladékot.
A globális felmelegedés napjainkra reálissá vált: a Föld széndioxid-koncentrációja, így átlaghőmérséklete is növekszik az emberek tevékenységeinek hatására. A nap-, szél- és bioenergia felhasználása az energiaigénynek csak kis részét tudja kielégíteni. A megújuló források helyett így az anyagátalakítás marad. Ennek egyik formáját jelentik az égés és más kémiai reakciók. A másik lehetőség az atommagkötések, amelyeknél ki kell használni a nukleáris energiatermelést - ez azonban veszélyes, hiszen a nukleáris reaktorokban az atommagok széthasítása során sokféle radioaktív melléktermék keletkezik. Az atommagok átalakításának azonban létezik egy másik variációja is: a kisebb atommagok egyesítéséből is tudunk energiát nyerni - ez a folyamat a magfúzió. A Napban és a csillagokban is ez zajlik le, amikor hidrogénmagokból hélium épül fel. A fúziós energiatermelés megvalósíthatóságát először Teller Ede fogalmazta meg.
A magfúzió során a legcélravezetőbb a deutérium- és a tríciumatommagok egyesítése lenne. Deutérium a természetes vízben szinte korlátlanul megtalálható; a tríciumot pedig lítiumból lehet előállítani, amiből sok fellelhető a Földön, egy paksi méretű erőmű évente mindössze egy tonnányit igényelne. A kiinduló anyagok tehát korlátlanul rendelkezésünkre állnak, nem radioaktívak és nem keletkeznek radioaktív végtermékek sem. A magfúzió egy nukleáris erőműben jöhetne létre, azonban a megfelelő anyagok felhasználásával a radioaktivitás problémája megelőzhető.
Az első ipari méretű fúziós kísérlet ITER néven vált ismertté: a hidegháború enyhülése után ezen a néven született megállapodás az USA, Szovjetunió, Európa és Japán között. A kilencvenes években a program élére az Európai Unió állt. 2001-re született meg az ITER néven ismertté vált terv, amelyhez Kína, Dél-Korea és India is csatlakozott. 2005-ben megszületett a megállapodás, hogy a kísérletet a franciaországi Cadarache-ban fogják felépíteni. Az első kísérleti plazmagyűrű előállítása 2016-18 körül várható. Az ITER még nem fúziós erőmű, hanem egy erőmű méretű kísérlet. Számítások szerint 500 megawatt fúziós teljesítményt tud előállítani, ami még az egész berendezés üzemeltetésének teljesítményigényét is meghaladja. Az ITER-kísérlet eredményeitől függ, hogy egy demonstrációs fúziós erőművet építhessünk fel. A fúziós energia 3-9 eurocentbe kerülne kilowatt-óránként, így más energiaforrásokhoz képest versenyképes lenne. A fúziós energiatermelés a 21. század második felében terjedhetne el.
Európa vezető szerepet tölt be a fúziós kutatásokban, az ITER költségeinek felét az EU fedezi. Magyarországon igen fejlett a nukleáris kutatási háttér, ennek következtében ma a villamos energia 40%-át atomerőmű adja. A magyarok is részt vesznek az ITER-kísérletben és szinte minden más európai fúziós berendezés kutatásában. Bár a kilencvenes évek közepén a pénzhiány sok gondot okozott, már több évtizede folyamatosan foglalkoznak magyarországi fúziós plazmafizikai kutatásokkal. Jelenleg mintegy harminc kutató dolgozik ebben a témában.
