Az Energiahatékonysági Irányelv egyik legerősebb pontja a 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség. Minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania.
Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek. Ez elérhető az energiaszolgáltatói kötelezettség bevezetésével, vagy – mint hazánk esetében – alternatív szakpolitikai intézkedések bevezetésével. Ennek eredményeképpen kell Magyarországnak 2020 végére elérnie az ipar egyéves energiafelhasználásával megegyező megtakarítást.
Az energiaigényt kell csökkenteni
Nem önmagában az jelenti a problémát, hogy uniós vállalásaink nem teljesítése jogi és pénzügyi következményekkel járhat. Nagyobb gond, hogy uniós összehasonlításban a magyar gazdaság nagymértékben energiaigényesnek számít, és energiaigénye a mai napig szignifikánsan magasabb, mint az EU-átlag.
Pedig az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, továbbá növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye.
Gazdasági elemzések már alátámasztották, hogy az energiahatékonysági beruházások – pl. épületek energetikai felújítása, ipari folyamatok energetikai optimalizálása – munkahely-teremtési vonzata, gazdaság- és kereskedelemélénkítő, valamint adóbevétel-generáló hatása jobb – vagy legalább olyan jó –, mint bármely infrastrukturális beruházásé.
Az American Council for Energy Efficient Economy (ACEEE) két további fontos összefüggésre is felhívta a figyelmet.
Új áramtermelő kapacitásokat legolcsóbban nem új erőművekkel, hanem a hatékonyság növelésével biztosíthatunk.Energiahatékonysági beruházásokkal, megtakarítási intézkedésekkel 1 kWh áram „kitermelése” átlagosan 3 centbe kerül, míg egy erőműben ennek előállítása kétszer-háromszor ennyi. Ehhez hozzáadódik még, hogy az energiahatékonyság növelése révén kevesebb új erőműre van szükség, így jelentősen csökken a környezeti terhelés is.
A másik fontos összefüggés, melyet az ACEEE kiemelt, hogy a megújulók részaránya energiaforrások közötti emelésének szintén egyik legjobb és költséghatékony módszere, ha előbb az összfogyasztást csökkentjük, hiszen ezáltal a szükséges, elvárt megújuló részarány is könnyebben, alacsonyabb költséggel teljesíthető.
A nyilvánvaló pozitív gazdasági előnyökön túl az energiahatékonysági befektetések hatására jelentősen csökken a szén-dioxid-kibocsátás, ezzel is segítve a klímaváltozás elleni célok teljesülését.
A jól definiált közös európai célok és stratégiák ellenére Magyarország tehát lassan halad előre energia-megtakarítási kötelezettsége teljesítése terén.
A stabil szabályozási környezet előfeltétele az energetikai beruházások megvalósulásának. Ennek egyik fontos oka, hogy bár az energiamegtakarítás már a beruházás befejezése után közvetlenül jelentkezik, a megtérülési idő jellemzően hosszabb, meghaladja az öt évet.
Méltánytalanul visszaszorult az energetikai felújítások terén az ESCO típusú beruházás szerepe. Ennek lényege, hogy az ESCO szolgáltatást nyújtó vállalat a saját költségére elvégzi a beruházást, a beruházás finanszírozása pedig a keletkező energiamegtakarításból származik, mely a beruházónál marad.
Mind önkormányzati, mind vállalati célcsoport esetén jól alkalmazható ez a modell, sőt a társasházak esetén is működhet, ha a tulajdonos nem rendelkezik saját forrással a beruházás elvégzésére. A sikeres beruházás kulcsa, hogy mindkét fél pontosan tisztában legyen a megtakarítási potenciállal – ezért is érdemes egy előzetes energetikai auditot elvégezni.
Az ESCO modell előnye még, hogy az épületfenntartónak nem kell kezdeti önrészt vállalnia, de hosszú távon ösztönöztetik a hatékony épületfenntartásra, működtetésre.
Kulcsfontosságú a lakosság
Több olyan, egymással párhuzamosan futó, fontos, de kevéssé összehangolt lakossági program indult már az elmúlt években Magyarországon, melynek célja a lakossági felújítások ösztönzése, ugyanakkor a fenti programok által elért háztartások száma – az épületenergetikai felújítások tekintetében – alacsony. Az egymással párhuzamosan működtetett vagy rendszertelenül indított programok részben lerontják egymás hatását, részben pedig nehezítik a felújítók dolgát.
Nincs egykapus rendszer, mindenhova külön-külön kell pályázni, igénylést benyújtani. A rendszer technokrata, nem a kedvezményezett áll a középpontban, ráadásul sok a korlátozás, mely inkább elriaszt. Holott nemcsak a pénzügyi ösztönzők, hanem a lakossági energetikai korszerűsítések bonyolult folyamatának egyszerűsítése, emberközpontúvá tétele is ösztönzőleg hat azok megvalósulására, akár addicionális állami források bevonása nélkül is.
(Forrás: Magyar Energiahatékonysági Intézet)
