A dél-afrikai apartheid rendszer bojkottálásakor lett fősodorbeli jelenség a "divestment", bár a bojkott gyakran a fogyasztók részéről nyilvánult meg. Napjainkban újra divatját éli a tőkekivonás: a klímaváltozás problémájának előtérbe kerülésével a befektetők is felébredtek a fosszilis energiahordozóktól való elpártolás szükségessége iránt. Március elején a JPMorgan Chase bejelentette, hogy többé nem finanszírozza új széntüzelésű erőművek építését az USA-ban vagy a fejlett országokban. A bejelentés nyilvánvalóan kibúvót hagy, hogy a fejlődő országokban még továbbra is részt vehetnek ilyen projektekben.
(kép: freeimages.com)
Amerikában már három nagy szénkitermelő vállalat jelentett csődöt eddig, és idén tavasszal a Peabody Energy is megkongatta a vészharangot. A cég képtelen volt finanszírozást felhajtani coloradói és új-mexikói szénbányái működtetéséhez.
A bankok döntése mellett persze nem feltétlenül világjobbító környezettudatos éthosz áll, hanem gazdasági racionalitás: a szénipar szereplőinek hitelezni nem nyereséges manőver, mert az olcsóbb energiaforrások, mint az Észak-Amerikában az elmúlt 10 évben felfedezett bőséges földgáz-készletek vagy a megújuló energiák, melynek eszközei évről-évre egyre olcsóbbá válnak, nem szólnak a szénhasználat és -kitermelés mellett. (Igaz Amerikában az áramigények egyharmadát még mindig széntüzeléses erőművek elégítik ki.)
A szénbányászat dupla költséggel jár, mert amikor egy bányában befejeződik a munka, utána el kell takarítani a szennyeződéseket és rekultiválni a helyszínt, főleg ha nyílt szini fejtésről van szó, ami az USA-ban gyakran egész hegyormok megskalpolásával jár. A külföldi pénzintézetek közül a Deutsche Bank jár mostanában élen abban, hogy pótolja az amerikai bankok visszavonulása által megüresedett pozíciót a szénipar finanszírozásában.
A The New York Times nemrég foglalkozott a kivonulás jelenségével és azt írta, hogy még a kockázatkeresőbb hedge fundok és magántőke alapok is óvakodnak attól, hogy a szenes szektor közelébe menjenek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem a zöld hevület hajtja őket ebben: a tavaly óta mélyrepülésben kúszó olajárak miatt a tönk szélére került olajipari cégekben fantáziát lát a Wall Street. Bankárok és alapkezelők gyűjtik a tőkét tehetős befektetőktől az eladósodott cégek felvásárlására. Az amerikai napilap szerint már több százmillió dollárt szedtek be e célra. Miért?
Mert tudják, hogy az olajat előbb-utóbb nem váltja ki semmi olyan mértékben, mint a földgáz és a megújuló energiák a szenet. Olaj még mindig van bőven -a kereslet csökkenése és a nem szűnő túlkínálat hozta magával az árcsökkenést-, s a befektetők úgy vélik, 2017-re a kereslet élénkülni fog, s a kőolaj ára visszaáll a régi szintre.
