A 61 éves Bill Gates városi gyerek volt. Seattle-ben nőtt fel. Elmondása szerint akkor került a legközelebb az agráriumhoz, amikor kiment a piacra, ahol látta a gazdákat árulni a terményüket. De amióta visszavonult a Microsoft vezetésétől, és energiáját, idejét a nagy világproblémák megoldásának szentelte, keresztül-kasul járta a világot, s számos farmon is megfordult, melyek munkáját a feleségével közösen létrehozott alapítványa segíti. Nagy szemfelnyitó élmény volt számára, amikor először látta a mesterséges megtermékenyítést Ausztráliában a Wylarah farmon. „Elég felkavaró látvány" – mondta később. A szóban forgó farmon az Australian Agricultural Company (AACo) modern technológiát használ arra, hogy a világ legdrágább tehenét tenyéssze: a wagyu szarvasmarhát. A cég a trópusi tájakon való tenyésztésben is eredményeket ért el.
Kép: Flickr/TNS Sofres
Afrika szegény országaiban jelentős tényező a marhatenyésztés, mivel a lakosság nagy része számára a marha élelem- és jövedelemforrás egyaránt. Meglepőnek tűnhet, de Etiópia, Szudán és Tanzánia a világ 15 legnagyobb szarvasmarha-tenyésztő országa között van. (Etiópiában a mezőgazdasági tevékenységből eredő GDP 45 százalékáért a szarvasmarha-tenyésztés felelős.)
Azonban míg egy átlagos amerikai tehén naponta 30 liter tejet produkál, egy nigériai riska csak 1,69 litert. De ahhoz, hogy növeljük a tejhozamot, nem elég feltenni a repülőre vagy a hajóra egy Holstein tehenet, és leszállítani Afrikába. A szavannán ugyanis trópusi betegségek leselkednek rá (pl. afrikai álomkór vagy a poloska csípésével terjedő trypanosomiasis), melyek legyőzésére egy behozott, nem ott honos jószág nincs felkészülve. Az immunrendszere más kórokozókra edződött.
Itt jön be a képbe a mesterséges megtermékenyítés. Ha egy trópusi „állampolgárságú" tehenet egy másik tehénfajtával kereszteznek, akkor genetikailag örökölheti az egyik ellenálló képességét és a másik magas tejhozamot produkáló képességét.
Gates nagyon meglepődött, amikor azt látta, hogy az ausztrál farmon a gazdák jobban ismerik jószágaik származását (és őseik betegségtörténetét), mint egyes emberek a saját családi előtörténetüket. Ha az afrikai farmerek is hasonlóan alapos tudással rendelkeznének a saját szarvasmarháikról, akkor jó érzékkel tudnák kiválasztani, melyik a legalkalmasabb a keresztezésre.
Gates utalt rá, hogy hasonló technológiát Európában is használnak sikerrel, de trópusi tájakon még nem alkalmazták. (Hajdu Szabolcs filmrendező apja is inszeminátor volt az Alföldön, fia sokat kísérgette gyerekkorában.)
Gatest az is meglepte, hogy mennyire technológiaközpontú tud lenni az állattenyésztés. A Wylarah farmon például az alkalmazottak mindenféle elektronikus mérőeszközzel követték, hogy a tehenek mennyit isznak. Régen kocsival kellett kimenni az itatókhoz, most a szenzorok jelzik, milyen szinten áll bennük a víz.
Az azért elég valószínűtlen, hogy Afrikában előbb-utóbb – vagy egyáltalán valaha – okosmérőket használjanak az itatás mérésére, de annak már van realitása, hogy okostelefonos applikáción rendeljék meg a legjobb DNS-t, vagy alkalmazásba táplálják be az adatokat az etetésről (az iCow ilyen appot kínál Kenyában, Etiópiában és Tanzániában Gates alapítványának segítségével).
Mindössze 20 grammnyi állati fehérje már hatásos eszköz az afrikai lakosságot sújtó krónikus alultápláltság ellen, ami gyerekkorban fejlődési rendellenességeket okoz.
Persze a húsalapú étrend térhódítása a fejlődő országokban, ahol egyre nagyobb néprétegek kezdenek húst fogyasztani, ahogy felemelkednek a középosztályba, súlyos kérdéseket és dilemmákat vet fel: a szarvasmarha-tenyésztés nagy üvegházgáz-kibocsátó tényező, s a nyugati országokban az elhízás népbetegséggé válásában is szerepet játszik (a túlzott zsír- és cukorfogyasztás mellett). Gatesnek erre is van megoldása, olyan cégekbe fektet, amelyek mesterséges húst fejlesztenek.
