A módosítás ezt a problémát azzal kezeli, hogy a szélerőműparkokra külön, célzott biztonsági övezeti szabályokat állapít meg, és kivonja őket az általános korlátozások egy része alól. Ennek eredményeként csökken az engedélyezési eljárások kiszámíthatatlansága, valamint az a korábbi gyakorlat, amelyben a hatósági jogértelmezés területenként eltérően befolyásolhatta egy-egy projekt sorsát.

• 700 méteres védőzóna övezeti alapra helyezése

Egyértelműbbé válik a 700 méteres védőzóna alkalmazásának logikája. Korábban a szélerőművek elhelyezésének tilalma a „beépítésre szánt terület” határától számított 700 méteres távolsághoz kapcsolódott, ami a gyakorlatban több értelmezési bizonytalanságot okozott, különösen a beépítetlen, de beépítésre szánt területek esetében. Az új szabályozás ezzel szemben konkrét területfelhasználási kategóriákhoz köti a védőtávolságot. Ez a megközelítés nem a beépítettség tényleges állapotából, hanem az övezeti besorolásból indul ki, ami kiszámíthatóbbá teszi a helyszínválasztást és csökkenti az eltérő jogértelmezések kockázatát.

Maradnak kérdések

A jogszabályi változások összképe arra utal, hogy a szélenergia kapcsán a jogalkotó túl kívánt lépni a puszta politikai szándéknyilatkozatokon, és a gyakorlati megvalósítást nehezítő részletszabályokhoz is hozzányúlt. A változások nem egységes enyhítést hoznak, hanem egy olyan differenciált szabályozási modellt rajzolnak ki, amely bizonyos térségekben és helyzetekben megkönnyíti a fejlesztéseket, miközben a településvédelmi, földhasználati és biztonsági szempontok változatlanul érvényesülnek.