Egy alaszkai szigeten lévő aprócska falu két tucat olaj- és közműipari céget perelt be, köztük az ExxonMobilt és a Shellt, hogy fizessék ki a 400 inupiat eszkimó lakos szárazföldre költözésének költségeit: 400 millió dollárt követelnek. A vád szerint azért kell továbbállniuk a Kivalina nevet viselő településről, mert a cégek tevékenységükkel eltüntették a jégtakarót, amely megvédte a falut szélviharoktól és veszedelmes hullámzásoktól. Habár a kaliforniai Oaklandban a bíró elutasította az ügyet, a falu fellebbez. A község lakói azzal vádolják az közmű- és olajipari szereplőket: összeesküdtek és szövetkeztek, hogy elnyomják az emissziók és a klímaváltozás kapcsolatát övező tudatosságot a lakosságban. E célkitűzésükben odáig mentek, hogy hamis polgári szervezeteket alapítottak beépített emberekkel és fals tudományos szervezeteket pénzeltek érveik hangoztatására.
Többszáz millió dollár forog kockán
Az elmúlt hónapokban a szövetségi fellebbviteli bíróságok két esetben bírálták felül és érvénytelenítették a kerületi bíróságok döntéseit olyan ügyekben, melyek középpontjában a klímaváltozás áll.
Connecticutban környezetvédelmi ügyvédek New York városa és nyolc állam főügyészeivel együttműködésben nyújtották be azt a keresetet, amely az üvegházhatást keltő gázok bíróságilag elrendelt csökkentésére kötelezné a kibocsátókat.
Mississippiben az öböl-parti telektulajdonosok jelentették fel a légszennyező vállalatokat, melyek környezeti hatása szerintük fokozta a Katrina hurrikán erősségét 2005-ben, s így a birtokaikon keletkezett károkat is.
Botrányos kiszivárogtatások kellenek
Ha az eszkimó falu keresete előre halad és pozitív elbírálást nyer, azzal hatalmas csapást mérnének a CO2-intenzív iparágakra. A precedens-alapú amerikai joggyakorlatban ezután perek százai indulhatnának a légszennyező magántársaságok ellen. Az erősödő klíma-mozgalom és tudatosság a jogrendszerben sok hasonlóságot mutat a dohányipar 80-as években történt bírósági visszaverésével: bár az első perek nem jártak sikerrel, idővel a tüdőrákos, tüdőbajos alperesek malmára dőlt a jogi herce-hurca. A bírósági ügyek busás pénzekkel járó peren kívüli megegyezésekhez vezettek, majd végül oda, hogy az állam keményebben regulázta a dohányszektort. Ehhez persze olyan, az iparágakra nézve káros tartalmú levelekre és memókra volt szükség. Megfigyelők szerint hasonló aduászok kellenének a vélelmezett, feltételezett vállalalati klíma-konspiráció lebuktatására is.
A Swiss Re tavaly keletkezett jelentésében közelebbi párhuzamot vont: a világ vezető biztosítótársasága úgy ítélte meg, a klímaváltozási perek "az elkövetkező néhány évben" hasonlóan sülhetnek el, mint az azbeszt-szennyezésért bíróságra citált cégek pervesztése. Több közülük csődbe ment a kártérítések miatt, amelyeket kötelesek voltak megfizetni. A The American Justice Parntership 2008-as jelentése úgy találta, a Kivalina falu által benyújtott kereset az összeesküvés vádja miatt „a legveszélyesebb bírósági ügy Amerikában".
A New York Times arra emlékeztetett, hogy szeptemberben Barack Obama energia és klímaügyi főtanácsadója, Carol M. Browner a sajtó képviselőinek úgy nyilatkozott, a szóban forgó peres ügyek (kimenetele) befolyással lehet a jogalkotásra: nyomást gyakorolhat a kongresszusra, hogy az végre szigorú törvényt alkosson a üvegházhatást okozó gázok csökkentéséről a 2007-es Clean Air Act keretén belül (egy hasonló javaslat tavaly eljutott a kongresszustól a szenátusig, de ott megfeneklett). Ugyanakkor óva intett attól, hogy kizárólag a bíróságokon dőljön el a klímaváltozás ügye, mert a környezetvédelmi előírásokat "a törvényhozás csatornáin keresztül kell megalkotni".
