Ahogy azt az előző részben ismertettük, nagyjából így fog lezajlani az ingatlanok elértéktelenedése.
Bajmegelőző menekülés
Ami most a tét, az nem más, mint hogy ki és hol kezdi meg a kivonulást. Az árzuhanás elé néző területeken nem ismeretlen az a fogalom, hogy „defenzív”, vagyis védekező eladás. Vagyis a szomszéd védekezik és elsőként hirdeti meg a házát. Nem várja be, míg az egész szomszédság ingatlanárai leesnek. Aki pedig elkezdi a kivonulást, az intő jelet a többieknek: ennél már csak rosszabb lesz.
A Freddie Mac lakáshitel-intézet vezető közgazdásza nemrég már arra figyelmeztetett egy jelentésében, hogy a 2008-as lakáshitelválságnál súlyosabb, megsemmisítőbb hatású lehet a tengerszint-emelkedés hatása az ingatlanpiacra, a bankszektorra (mely hitelezi az ingatlanvásárlásokat), a biztosítási iparra és egy sor más szektorra.
Mert míg a 2008-as válságból ki lehetett jönni, a tengerszint-emelkedésből aligha. Törvényszerű, hogy bizonyos összegű ingatlanvagyon oda fog veszni. Itt tehát a fogyatkozó kínálat, a csökkenő kereslet kettős spirálja miatt nincs remény az értéknövekedésre. Az árak zuhanni fognak. Lakáshitelek tömegei buknak majd be, és ezt az amerikai gazdaság egésze meg fogja érezni, sőt a világgazdaság is.
Utánunk az özönvíz
Az apályból eredő áradás Miamiban eláztatja az utcákat, mert a tengerszint ugyebár magasabb, mint régen volt. (1992 óta 10 centiméterrel emelkedett a relatív tengerszint Dél-Floridában.) A klímaváltozás – és a vele járó sarki jégtakaró-olvadás, valamint tengerszint-emelkedés – hatásának egyik jele, ha napfényes időben van tartós áradás. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem kell vihar és tartós esőzés ahhoz, hogy árvíz álljon elő.
2015-ben például egy apályos áradás 34 napig tartott. A helyi lakók véleménye szerint ilyen hosszúra emberemlékezet óta nem volt példa. A sós víz eléri a kocsik alvázát, tönkreteszi a járműveket. A kertek tönkremennek. Elszaporodnak a szúnyogok. De a legkellemetlenebb dolog a helyiek szerint a szeméthelyzet. Ahogy a kocsik áthaladnak a vizen, hullámokat keltenek, ezek elsodorják és feldöntik a szemeteskukákat. Vagyis az árvíz általában arról szól, hogy mindenkinek a hulladéka hömpölyög a vízben mindenfelé.
Romló infrastruktúra
Dél-Florida porózus mészkőre épült, e lyukacsos alapzaton összevissza áramlik a tenger. A sós víz a közműhálózatra is terhet ró, behatol az ivóvízvezetékekbe. Az utcai lefolyórendszer is eldugul, s a közműcégeknek szivattyúkat kell kihelyezniük több helyen. A Bloomberg hírügynökségnek Miami Beach vízpartvédelmi hivatalának elnöke azt nyilatkozta baljósan a város víz alá kerüléséről: "Senki elképzelni sem tudja azt a gyorsaságot, amellyel az jönni fog."
Elhallgatott kockázatok
Szinte mindenki azon aggódik most, hogy vajon a szomszédja ad-e túl a házán előbb, mint ő. Eközben egy toronyházban, a The Bristolban óriási összegekért értékesítettek lakásokat Palm Beach megyében, olyannyira, hogy összesen 300 millió dollárt kasszírozott be az építtető. (A prospektusban persze szó nem volt árvízveszélyről, de hurrikánbiztos ablakokról igen.) 2010 óta Miami ingatlanárai 120 százalékkal nőttek.
Valaki úgy jellemezte a helyzetet, hogy „pesszimisták adnak el optimistáknak”. Vagy szimplán tudatlanoknak? A törvények nem követelik meg az ingatlanügynököktől, hogy tájékoztassák a vevőket az árvízveszélyekről. (Azbeszttartalmú anyagokról igen, de áradásról nem.)
