A jégmezők érzékeny "hőmérői" az éghajlatváltozásnak, miközben szabályozói is a klimatikus folyamatoknak. A jég ugyanis 80 százalékban visszaveri a napfényt az űrbe, amivel hűvösen tartja klímánkat, míg a víz csak 20 százalékban képes erre, vagyis a jégnél sötétebb tenger elnyeli a nap hőjét, s ezzel hozzájárul a víztömegek további felmelegedéséhez (amivel tovább fokozza és gyorsítja a jégolvadást). A jégmezők eltűnése így válik önmagát erősítő folyamattá.
Északon: visszafordíthatatlan olvadás
Tudósok megdöbbentő változásoknak lettek tanúi a Föld legészakibb és legdélibb régiójában. A műholdas felvételek arról tanúskodnak, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben felgyorsult az antarktiszi jégtakarók olvadása. A 90-es években Grönlandban még egyensúlyban volt a hóból nyert jég és a tengerbe vesző (beleolvadó) jég mennyisége. De az Atlanti-óceán déli részéből eredő melegebb áramlatok ma már elérik Grönlandot is (szakértők még nem ismerték ki pontosan ezt a folyamatot); emellett pedig a levegő hőmérséklete is fokozatosan nő a térségben. A jégmezők kiterjedése a 90-es évek óta nemcsak folyamatosan csökken, de eltűnésük, olvadásuk is gyorsul! Tudósok visszafordíthatatlan folyamatot látnak ebben.
Tavaly Grönlandon 4,17 Celsius fokot mértek a jégrétegek mélyén, ami éppen elegendő arra, hogy megbillentse a vastag jégtakarók alapzatát és egész jéghegyek leválását eredményezze.
Egyes szakértők úgy vélik, a jégtakarók olvadása fellazítja a gleccserek illeszkedését is (a kövekhez és földhöz), s a gleccserek felszínét ugyancsak több napsütésnek (és melegedésnek) teszi ki - a gleccseren ezért gyorsabban folyik a jég a tengerbe.
Ezt a teóriát látszik igazolni az, hogy Grönland legnagyobb gleccsereinek "sebessége" az elmúlt évtizedben az eddigi tempó kétszeresére és háromszorosára gyorsult. (A teljesség kedvéért: néhányuk időközben lelassult a 90-es évekbeli szintre.)
Ha Grönlandról eltűnik az összes jég, 6 méterrel megemelkedik a tenger.
Délen: időszakos olvadás
A hatodik kontinensnek is nevezett Antarktisz javarészt hidegebb, mint Grönland, jégtakarója ezért stabilabbnak mondható. Annyi azonban bizonyos, az időszakos olvadás intervalluma egyre hosszabbodik, vagyis a jégtakarók csökkenése mind drámaibb formát ölt a nyári hónapokban. A szezonális olvadás egyre nagyobb területeket érint: ma már az Antarktika jegeinek 70 százaléka olvad el időlegesen, míg a 80-as és 90-es években ez az arány csak 40-50 százalék volt. "Csak az elmúlt néhány évben 10 nagy kiterjedésű jégmező széteséséről számoltak be a híradások", összegezte a fejleményeket 2009-ben a Financial Times.
A mérési adatok azonban annyira gyérek, hogy a szakértők nem tudtak dűlőre jutni: az időszakos olvadáson túl szó van-e az olvadási-jéggyarapodási egyensúly megborulásáról, vagyis a jégtakaró összességének csökkenéséről? A kérdés azért is fontos, mert ha az Antarktisz jege elolvad, az 60,9 métert(!) dob a globális óceánszinten!
Ha az antarktiszi jégnek csak 1 százaléka változik végleg vízzé, az 65 centiméteres tengerszint-emelkedést von maga után. Azok a részek, amelyeken már megfigyelték a vékonyodás jeleit, teljes elolvadásuk esetén 3 méterrel képesek emelni a tengerszintet.
75-200 centiméteres emelkedés?
Alapvetően kétfajta módszert használnak a jégtakarók jövőbeli változásainak prognosztizálására:
- Megvizsgálják a talaj és a tenger hőmérsékletének múltbeli hatását a jégtakarókra, és ebből következtetnek a jövőre.
- A gleccserek "jégokádó" képességének gyorsulását felmérve számítják ki, mennyi jeget bocsát a közeljövőben tengerbe.
A Herald Tribune cikke szerint mindkét módszer alapvetően azonos megoldást kínált: a tengerszint emelkedése a következő 90 évben (vagyis 2100-ig) 75 és 200 centiméter között várható. A tudósok többsége 90 centiméteres jóslatot tart mérvadónak.
Szórványos adatok
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA általános büdzsé-csökkentése miatt kulcsfontosságú műholdakat lőttek le, amikor "szavatosságuk", üzemidejük lejárt (ez a leállításuk hagyományos módszere), és nem pótolták őket új eszközökkel: a jégtakarókat mérő ICESat tavaly így fejezte be működését, de az utánpótlást csak 2015-ben helyezik üzembe.
Obama elnök hiába döntött úgy, hogy a George W. Bush által kitűzött cél, egy új Hold-túra többé nem prioritás, s ehelyett a földtani és klímatológiai mérésekre kell több állami pénzt fordítani - a Kongresszus végül mégsem engedélyezte a szükséges anyagi ráfordításokat. A NASA évente csak 15 millió dollárt költ arra, hogy kutatóit légi úton a jégmezőkre szállítsa, hogy méréseket végezzenek ott, ahol a műholdak már nem teszik ezt meg.
Kételyek és kérdőjelek
A klimatológusok azonban közel sem állnak sziklaszilárd állásponton, maguk is hangsúlyozzák, hogy átfogó adatok híján még a 90 centiméter is könnyen téves (óvatos vagy túlzó) becslésnek bizonyulhat. A bizonytalanságnak több oka van.
- Először is nem tudunk még eleget a földi jégtakarók viselkedéséről - ezért lelhetnek oly könnyen meghallgatásra azok a "klímaszkeptikusok", akik szerint a jégolvadás természetes ciklus része, és nem az üvegházgázok növekvő koncentrációjának egyenes következménye.
- Az ENSZ Kormányközi Klíma Tanácsa (IPCC) azt hangsúlyozta, hogy nem értjük még eléggé a "jégdinamikát" (a gleccserek ezreinél felgyorsuló "jégokádást"), ezért a tengerszint emelkedésének maximuma nem kalkulálható be kellő biztonsággal.
- A Grönlandot és az Antarktiszt körülölelő óceán mélységéről és hőmérsékletéről csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Az Antarktisz nyugati részének jégtakaróját támasztó "úszó jégmezőkről" és az alattuk lévő víz hőmérsékletéről is keveset tudnak a szakemberek.
- Erősíti még az ellenvélemények "hangzavarát", hogy léteznek vakfoltok, vagyis sok olyan terület, ahol még nem tudtak (víz)hőmérséklet-méréseket végezni, a változások megfigyeléséről nem is beszélve.
A legtöbb klímatudós azonban egyetért abban, hogy az üvegházhatást okozó gázoknak (és így az emberi légszennyezésnek) "nagy valószínűséggel igenis jelentős szerepük van a klímaváltozásban", írja a Herald Tribune.
A 20-as és 30-as években egy meleghullámtól több gleccser is összement. De a legújabb mérések arra utalnak, hogy most jóval nagyobb mértékű változásokkal állunk szemben. A gleccserek nemcsak a sarkkörök mentén, de a világ minden táján, a magaslati hegyekben is vészes sebességgel olvadnak. Ez pedig a globális felmelegedés jele.
