Az 51 méter 65 centiméteres fa fajtája duglászfenyő, amelynek érdekessége, hogy egy levelének az élettartama akár 8 év is lehet. Egy fa korát kivágás nélkül nagyon nehéz meghatározni, de irodalmi és erdészeti adatokra támaszkodva annyit sikerült kideríteni, hogy az 1870–80-as években ültették, amikor a területen először honosították meg az egyébként amerikai származású fajt.
A felfedezője dr. Pósfai György természettudós a fák elkötelezett rajongója. A megtaláló lézeres mérései arra engedtek következtetni, hogy a fa magassága 51 és 52 méter között van, de ahhoz, hogy hivatalos adat születhessen, a lehető legpontosabb és legkisebb hibalehetőséggel bíró mérőszalagos mérést kellett alkalmazni, ehhez viszont fel kellett mászni a fára, ami egy ekkora példány esetén egyáltalán nem egyszerű feladat. A profi felszerelésen kívül valódi szakértelmet és komoly fizikai erőnlétet is igényelt. A STIHL, mint a felelős és fenntartható erdőgazdálkodás elkötelezett híve, a mérés fő támogatója lett, és a legprofibb famászót, Lajkó Bendegúzt kérte fel a feladatra.
A legnagyobb kihívás a fa magasságából adódott, és abból, hogy a legalsó ágai is magasan, 30 méter felett helyezkednek el: nehéz volt ezekre feldobni azt a súllyal ellátott zsinórt, amellyel a mászókötelet húzták fel. „Először a fa feléig sikerült feldobni a dobózsinórral, majd az ún. első standból ágról ágra magam előtt dobva a kötelet sikerült megtenni a hátralévő 25 métert. Miután felértem, felhúztam egy mérőszalagot, és megszületett a hivatalos eredmény.” A teljes művelet hozzávetőlegesen másfél óráig tartott. „Ez volt az eddigi legmagasabb fám, fantasztikus élmény volt a megmászása, és külön öröm, hogy magassági rekordot sikerült rögzítenem” – nyilatkozta Lajkó Bendegúz.
A fa állapota a korából adódóan kérdéses volt, ezért Horváth Tibor okleveles faápoló vizuális és műszeres vizsgálatot is végzett. „Az akusztikus tomográf, azaz a faröntgen segítségével kerestem korhadásra vagy belső szerkezeti elváltozásokra utaló jeleket, de szerencsére egyikre sem találtam példát. A gyökereken és a gyökérnyakon találtam kisebb sérüléseket, illetve a fa vastag külső kérge helyenként levált, de egy ilyen korú fánál ez teljesen természetes, és szinte nem is tekinthető valódi problémának.”
A favizsgálatban részt vevő szakemberek végül úgy határoztak, hogy a fa villás elágazásából és a kiemelkedően nagy magasságából adódóan statikai megerősítés szükséges, méghozzá olyan módon, hogy a fa törzsének két ágát rögzítik egymáshoz, hogy ne tudjon kétfelé hasadni az érzékeny ponton. „A statikai megerősítés a fa életét nem hosszabbítja meg, de a szélsőséges időjárási jelenségek okozta problémáktól megvédheti, leginkább az erős széltől, ami a villás növésű fákra kifejezetten veszélyes lehet” – fejtette ki Horváth Tibor.
