A jelenség hátterében a madaraknak a költési időszak kezdetével felerősödő területféltő magatartása és ezzel összefüggésben a civilizációs környezet „tükörkép-szennyező” hatása áll. Mivel a természetben a mesterséges tükröződő felületekhez hasonlóan gyakori, ráadásul ennyire stabil és tiszta tükörkép nem létezik, az állatoknak nem volt lehetősége evolúciós szinten alkalmazkodni, felkészülni erre az ingerözönre. A nyugodt víztükörben tükröződő „ellenfél” legyőzhető, mivel a hullámzással a kép teljesen eltűnik, és a víz újabb elsimulásáig nem is tér vissza.

A probléma az, hogy a hormonoktól feltüzelt hímek saját tükörképükkel vívott, sokórás mániákus harca teljesen természetellenes körülmények között zajlik, hiszen az „ellenség” nem adja fel, így a madár képes a végkimerülésig küzdeni. Eközben nem táplálkozik rendesen, nem tudja a területét megvédeni a valódi riválisoktól, és akár a fiókák etetésébe való besegítést is hanyagolhatja. Sőt, az ablakban tükröződő „fajtárs” támadása következtében betörő üveg a madárnak fizikai sérülést okozhat. Néhány éve Sásdon egy fehér gólya napokig olyan hevesen támadta a tükörképét egy épület ablakaiban, hogy azok közül több is betört.

Szerencsére a jelenség megelőzése, kezelése egyszerű. Ennek módja a tükröződő felületek eltakarása, a külső visszapillantó tükrök behajtása; a tükröződés csökkentése függönnyel, de kihelyezhető a madarakat riasztó „rémzsinór” is.