Amikor Al Gore még aktív politikus korszakában ellátogatott Grönlandra, a meglékelt jégtakaróból prezentáltak neki jégtömböket kutatók. Egyikük rámutatott a jégtömb egyik rétegére: "Itt fogadta el a maguk szenátusa a levegővédelmi törvényt". Gore ekkor jött rá, hogy a politikai döntések milyen közvetlen hatással vannak az ökoszisztémákra. Tisztul tőlük a levegő, tisztább lesz tőlük a sarkköri jég is.
A jégtakaró reagál a klímára. A jég egyrészt megfagyott hóból, másrészt megolvadt, majd visszafagyott vízből áll. Ezek rétegesen épülnek egymásra. A tudósok pedig a rétegek számából és vastagságából ki tudják számolni, hogy hány évet mutat a jég. A sötétebb rétegek a hóból, a világosabbak megolvadt vízből keletkeztek.
A kutatók szerint 450 év nem volt példa ilyen mértékű felmelegedésre és olvadásra, mint ami most zajlik.
Ami új az amerikai egyetemek kutatásában, az az, hogy kontextusba tudják helyezni a jelenlegi olvadás gyorsulását. A nagy olvadások két jelenséggel állhatnak kapcsolatban (ez tudományos eufemizmus arra, hogy ezek okozzák):
- Melegednek az óceánok.
- Különféle nagyobb horderejű légmozgások és légnyomások miatt meleg levegő reked meg a térség felett.
Ha az elmúlt 100 évben itt leesett hó teljesen elolvad, az 6 méteres tengerszintemelkedést okozhat. A közelmúltban folyamatosan emelkedett az Északi-sarkon a levegő hőmérséklete, ami miatt nyaranta egyre hosszabb ideig hajózhatók a tengerek (bár télen újra befagynak), a nagy jéghegyek azonban folyamatosan olvadnak és töredeznek.
Grönlandon a felszíni olvadás és a jégtakarók szélén keletkezett repedéseknél elfolyó olvadt víz eddig egy millimitérrel járult hozá a tengerszint emelkedéséhez, vagyis többel, mint a Déli-sarkon folyó olvadás.
(The Washington Post)
