A Yardeni Research gazdaságkutató műhely elnöke és vezető befektetési stratégája ugyanakkor úgy látja: a világgazdaság növekedési ereje – az, hogy stabilan emelkedik a világban a fogyasztók száma – minden válságnál erősebb, és képes minden krízist legyőzni. Szerinte a világgazdaság húzóerejének számító Amerikai Egyesült Államok a negatív várakozások ellenére sem kerül recesszióba, noha az idei év végére lejárnak és megszűnhetnek mindazok a kormányzati és jegybanki élénkítő programok, amelyeknek alapvetően köszönhetőek voltak az elmúlt másfél év részvénypiaci áremelkedései és amelyek hozzájárultak mind az amerikai, mind a világgazdaság teljesítményének növekedéséhez.
– Az év végéig kifut minden olyan – legalábbis amerikai – gazdaságélénkítő stimulus, amely nagyban hozzájárult az utóbbi két év piaci boomjához. Lejárnak a 2009-ből származó adókedvezmények, megszűnik az akkor és később keltezett megannyi adócsökkentés, leállnak kormányzati programok, amelyek a cégeket az alkalmazotti létszám stabilizálására vagy növelésére késztették, és lejárnak a munkanélkülieknek juttatott külön támogatások. A tavaly köttetett törvényhozási kompromisszumok ez év végére egyidejűleg irányoznak elő a gazdasági légkört bénítani is képes fiskális kiadáscsökkentéseket és adóemeléseket. Bernanke FED elnök személyesen közölte – így tényként is kezelhetjük – hogy a költségvetési enyhítések, segítségek leállásával a jövő évben hatszáz milliárd dollárt szívnak el az amerikai gazdaságból. Ha minden ennek a menetrendnek megfelelően zajlik, akkor a gazdaság teljesítménye 2013-ban 3 százalékkal csökkenhet – mondta el az alapblog.hu-n Ed Yardeni.
Ennek ellenére a befektetési szakember inkább optimista. Szerinte arra is van esély, hogy a törvényhozók kitolják az adókedvezmények és támogatások, a fiskális stimulusok hatályát és a következő ciklus törvényhozására örökítik a fiskális és költségvetési politika módosítását. Ily módon a gazdaság kap még egy kis „laufot”. Ugyanakkor a szakember az elmúlt másfél év amerikai makroadataira alapozva úgy véli, hogy az Egyesült Államok nemzetgazdasága kezd önerőből is talpra állni.
– A fogyasztásélénkülés, a munkanélküliség nem egyenletes, de tendenciózus csökkenése, vagy akár az új autók meglepően jónak mondható eladási adatai azt üzenik, hogy mindez már nem csupán a kormányzat és a jegybank stimulusainak köszönhető. Számításaim szerint az idei év végére tartósan nyolc százalék alá nyomható a munkanélküliség az Egyesült Államokban. Mindent egybevetve nem esélytelen, hogy tartós növekedésnek nézünk elébe, miáltal rendbejön velünk együtt a világ többi része is – válaszolja Zentai Péter kérdésére a gazdaságkutató, aki az európai országok államadósságválsága, az euró körüli problémák és a pattanásig feszült iráni helyzet kapcsán úgy fogalmaz: „tapasztalati alapon váltam szkeptikussá a szkeptikusokkal szemben”.
– Két évtizede – de beszélhetünk nyugodtan több évtizedről is – látszólag tudományos megalapozottsággal és menetrendszerűen törnek fel a horrorisztikus szcenáriók – mind a világpolitikát, mind a piaci fejleményeket illetően. Ám ha visszamenőlegesen minden egyes óriási drámát beharangozó prognózist szemügyre veszünk, akkor is csak egy valamit állapíthatok meg: a válságszituációk mindegyike valamiképpen megoldódott, semmi esetre sem valósultak meg a jósolt vagy várt apokaliptikus víziók. A rejtély kulcsa a világgazdaság roppant önálló ereje. A nemzetgazdaságok liberalizálódnak, a nemzetek közötti és a nemzeteken belüli kereskedelem egyre szabadabb, a fogyasztók száma pedig rohamosan nő világszerte – feleli Ed Yardeni.
A befektetési guru a 2008-as válságot egy irdatlanul hatalmassá terebélyesedett piramisjáték összeomlásának tartja. Az átverések és korrupciók szövevényes hálózata szétszakadt. Arról szóltak a dolgok egészen az összeomlásig, hogy a bóvlit, aztán a bóvlinál is bóvlibb kötvényt miként adjuk el, vegyük meg, aztán adjuk el újra – a végén már egyenesen tripla A –s minősítéssel felcímkézve. Ebben a piramisjátékban mindenki részt vett: kormány, állam éppúgy, mint a Wall Street, a bank és az a polgár is, aki elhitte, hogy ha semmije sincs, akkor is felvehet egy csomó pénzt a semmire. Mindenki hunyó, senki sem volt ott és akkor szent.
Ez a jelenség szerinte soha nem tud megszűnni. Mindig, újra és újra más és más formákba öltözve, de folytatódik. Amerikában és Európában egyaránt, de mintha Európa kevésbé lenne átlátható e tekintetben. Az Egyesült Államokban a polgárok és vállalatok túlnyomó többsége befizeti az adót, és nem spekulál azon, hogyan verje át az államot. Európában viszont – országonként változó mértékben – az emberek, a cégek, a politikusok sportot űznek az adócsalásból. Ez vezetett Európa jelenlegi válságához. A hitelbiztosítási kötvényekből származtatott amerikai krízisnek egy másik, lehet, hogy súlyosabb változata az, ami mostanra Európában kialakult. Az ok egy és ugyanaz itt is, ott is: az átverések szövevényes hálózatának kialakulása.
A veszélyesek hoznak sokat
Ed Yardeni a befektetései tervezésekor három szempont alapján dönt. Hisz a fogyasztás globális bővülésében, a technológiai fejlődés töretlenségében és hisz a konkrétumokban, azaz azokban a cégekben, amelyek osztalékot fizetnek – ennek megfelelően választja ki a vállalatokat, amelyeknek a részvényeit megvásárolja. Azt sem szabad szerinte figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi időkben sorra azon államok és cégek kötvényeinek és részvényeinek a vásárlása fizetődött ki messze a legjobban, ahol a szkeptikusok előzetesen a legnagyobb bajokat jósolták. A legnagyobb hasznot egy év alatt az egyiptomi és a görög tőzsde hozta a befektetőknek. Jól kereshetett az a befektető, aki pénzt fektetett be általában Dél-Európában vagy éppenséggel a borúlátók szerint nagy bajok szélén táncoló Magyarországon.
A teljes interjút a www.alapblog.hu-n olvashatja.
