Döntetlenre áll a mérkőzés. A Dansk-csapat éppen annyi gólt mondhat magáénak, amennyit a Gildemot-csapat. A Tesco, kontra Auchan tartós összecsapás - Danks Emese az előbbi, Gildemot Katalin az utóbbi cég kommunikációjáért felelős - ezúttal a nyílt piacon zajlik. Nem a nyitva tartás, nem a szlovák húsáru, nem a nővérek pénztárosítása vetélkedőben alakult úgy, hogy a sokáig vezető egyik fél belőtte a másiknak az egyenlítő gólt. Az Auchannak ugyan a múlt héten megint akadt nyilvánosan megvitatandó ügye - ezúttal a szállítók pörölnek egy fizetési hátralék miatt -, ám az ehelyütt tárgyalt mérkőzés nem ilyen. A mi meccsünk eredménye csak azt juttatjuk kifejezésre, hogy melyik kereskedelmi cég és mennyire szereti a vevőket. A belőtt gólok száma Magyarországon - derül ki mind a két csapat esetében - attól függ, hogy melyik lánc melyik egysége milyen messze van a cégközponttól. Ha nagyon odébb találtatik, akkor a franciás, angolos lendület átcsap magyarosba: a "főnök nem lát" szindróma működik, a polcok töltése meg egyre esetlegesebb. A Jewer nevű sör sokáig a hol volt, hol nem volt állapotot láttatta a vevővel az egyik külvárosi áruházban, a másiknál pedig a mikróban melegíthető, ettől aztán nagyon praktikus, no meg finom vörösboros pacal időnkénti eltüntetésével, vagy a 10 kilónál kisebb csomagolású burgonya elvarázsolásával érte el, hogy a konkurenciához kocsizzon át a vevő. A legutóbbi időkig stabilan vesztes külvárosi hipermarket mintha megemberelte volna magát, a nem indokolt hiánycikkek mindegyike megszűnt hiánycikknek lenni, míg a konkurencia - alig 7 kilométernyire - fokozatosan alulmúlja saját magát. Az ebben elért csúcsot a múlt csütörtökön délután e párbeszéddel nyugtázta két vásárló.
- Asszonyom, legyen kedves nyugodtnak maradni, nem megijedni!
- Nem vagyok ideges.
- Mindjárt az lesz, ha odanéz, ahová mutatok. Kegyed is ott matatott az előbb, ahol a csirkemell brokkolis sajtmártással feliratú dobozos ételek sorakoznak.
- Vettem is Norbi ajánlásos kaját, de ettől még nem leszek ideges.
- Hacsak nem néz oda a polcra megint. No, mit lát?
- Jézus Mária, hogy került ide, hívjon egy boltost!
- Minek? Mire megjön a személyzet, az a senkinek sem ártó féltenyérnyi kisegér már átsétál a desszerthez.
A két hölgy mérkőzése - a Danks-Gildemot vevőmegnyerő párharc - ezzel az egeres öngóllal már döntetlenre áll. Mindeközben felfigyelhetünk rá, a magyarországi macska kultuszra még várni kell. És nem csupán a kereskedelemben, a magánszférában. És a kormányzatiban is. Pedig nem biztos, hogy így kell lennie. A nemzetközi sajtó beszámolója szerint Észtország ex-miniszterelnökéhez - és kormányához (!) - egy Miisu nevű cirmos szervesen hozzátartózott. Parts miniszterelnök kedvenc négylábúja - emlékeztetett a múlt héten egy francia napilap - önálló része volt a kormányzati munkának, megjelent az üléseken, evett, ivott a fogadásokon, s - bár erről nem szólt a fáma - őrködött a Norbi fitness ételek egértelen állapotán. De mert állástalan maradt a macska Észtországban, a kormányzatból átléphetne az üzleti szférába. Ha ez kormánytagokkal pillanatok alatt megeshet - Magyarországon minden további nélkül -, akkor fölösleges habozni, aligha lenne akadálya annak, hogy a bevásárlóközpontok szövetsége beléptesse soraiba Miisut.
Az állatok és kormányok viszonya lehet pozitív és negatív előjelű tehát. Nálunk például kormányzati féregről lehetetlenség megemlékezni. Elképzelhetetlen, hogy vírus lepné el azokat a kormányzati informatikai eszközöket, amelyeket a nemrég még elenderes specialista használ, immáron gazdasági miniszterként. Persze míg a kormány zárt terület például a heckerek előtt, addig az üzleti szféra szabad préda: a Piac & Profit meg nyomban bele is kóstolt, milyen az, amikor ismeretlen tettesek önmaguk szórakoztatására szétverni igyekeztek a lap szerverét. Az Interwere mesterei mesteri mentésével csak egy kicsit szüneteltünk. Pont annyit, hogy némi késéssel tudtunk csak megemlékezni Kóka János káderpolitikája legújabb mutatványáról. A miniszter már nem csupán a kapott - keveset, rosszul, hibásan - dolgozókat sepri ki portájáról, hanem azokat is, akiket ő maga vett be a csapatába nemrégiben. Az ITDH vezetője alig egy fél éve mesélte nem kis büszkeséggel: ripsz-ropsz eladta magát a miniszternek, aki nyomban ki is nevezte. Nem tartott sokáig a boldogsága, Kóka János ugyanis rövid úton megvált tőle, s bár ez a múlt heti miniszteri lépés még nem része a kormányzati száznak, azoknak mégis az egyike, amelyeket a gazdasági tárca vezetője maga tesz meg a Szemere utcai kormányzati hivatalban. Mesélik, azt az "üzleti" húzást választotta, hogy saját korábbi szakmailag tesztelt köréből kéri fel a dolgozókat, míg a heréket - ki tudja, hogyan van ez a méheknél - továbbra is elviseli a félgőzzel teljesítők népes táborában. Ami azt jelenti, hogy kormányt leváltani szokott volt sikerülni, míg kormányzati apparátust munkára fogni, ha meg nem dolgozik, akkor messzire elzavarni bizony nem. Az elmúlt 15 évben mindenesetre nem jött össze.
Pedig ezt a siserehadat is az adófizetők pénzén tartja helyén az ország. Azon a pénzen, amelyről általában évente dönt a parlament, sőt, e költségvetési forintokból, talán a népes siserehad miatt jut kevesebb a parlamenti pártoknak. Mert ugyebár jut, de olyan kis összeg, hogy még egy szerényebb országos levelezésre sem futja belőle. A múlt héten bejelentett közállapot-faggató kérdések már csak arra várnak, hogy a Fidesz eljuttassa a papírokat minden háztartásba. Oda könnyebben és olcsóbban megérkezik a levél, ahol a papa, a mama, a kisded hithű pártember, oda nehezebben, ahol vagy megosztott a család, vagy a papa, a mama, a kisded szintén hithű pártember, de a baloldalon. Még jó, hogy akad egyik pillanatról a másikra pártok fölé emelkedő, gyakorló politikai államtitkár, aki - tekintettel a koalíciós partnert ócsárló vágyára - gondolkodás nélkül beül a legjobbik székbe a Hír Tv stúdiójában. Az ilyen gyakorló államtitkárral nem lehet baj, Fidesz-bélyeg nélkül is, ingyen kézbesíti háztartásának az Orbán Viktor patronálásában készült kérdőívet. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű: a kérdőív sajátja, hogy megválaszolják, majd meg a kitöltött papírt postázzák a kérdezőnek. Akit persze nem biztos, hogy a prekoncepciójához képest eltérő feleletek is érdekelnek, de ha mégis, akkor aztán végképp fontos, hogy a felbélyegzett válaszborítékokat is mellékelje küldeményéhez. Az állami támogatásból Fideszéknél erre vajon telik? Egy múlt heti újsághír szerint potom 500 milliós deficittel zárta 2004-et a legnagyobb ellenzéki párt.
Más látszólag párt-közelei katonának meg élelemre futja valamelyest nehezebben, de hát ez is bélyeg, nemcsak az, ami a kérdőíves levél sarkára felnyalunk. Marafkó Lászlónak, a 2000. márciusáig tartó valódi Magyar Nemzet szerkesztőjének saját ponyvájáról kell eladnia tavaly megjelent esszékötetét. Ha nem fogy - jó marketing nélkül pedig nem fogy - , akkor Marafkó szerkesztő úrnak felkopik az álla. A modern kor ponyvája kicsit más, mint amilyen volt az elmúlt évszázadokban. Marafkó író úr ezt tudja, hiszen - az egyik jobboldali hetilap szerkesztőségében, ahol megtűrik - titokban ott növeli a telefon (vagy inkább ponyva) számlát: "Neked, régi nemzetesnek talán nem szégyen kézből eladni a könyvemet, ugye kérsz egyet?" A kolléga kért egyet, s Marafkó szerkesztő másnap hajnalban - BKV-mozgóponyva bérletét kihasználva - vitte is a pályatárs szerkesztőségébe az eladott példányt.
Újságíró hölgyek és urak, ez az: most már kegyeskedhetnek otthonról becsapni az államot és biztos, ami biztos, saját magukat. A helyhatóságok meg az iparűzési adót békésen, barátságban elosztják egymás között, az "otthoni" önkormányzat és a cikket befogadó szerkesztőség irodájának helyet adó "munkahelyi" önkormányzat ugyebár boldogan mond le a pénzről a másik javára. Sőt, a még oly hálás lakhely szerinti helyhatóság lesz az, amelyik a kevés honorárium miatt közüzemi díjhátralékban lévő újságíró kilakoltatását utolsónak fogja - de fogja - támogatni.
Ha például csak jövőre válik fedél nélkülivé a ma kényszervállalkozója, akkor még szerencsés is, hiszen nyert egy újabb tiszta évet. Mi meg nyertünk egy alkalmat egyfajta áthallásra is: a múlt hét fonáksága olyan, mint a múlt év fonáksága. Most, amikor az ügyész és az ügyvéd Kulcsár Attila ügyben egyformán kiabál - egyiküktől sem mehetett ki a milliárdok eltüntetésével vádolt "bankár" vallomásának jegyzőkönyve - két dologban biztosak lehetünk. Egy: a kiszivárgáson vitáznak, de azon nem, hogy az, ami "kiment", az valóban a jegyzőkönyv. Kettő: az idén is igaz lehet a tavalyi megállapítás, akkor is azt írtuk, hogy nem kiszivárogtatással, hanem beszivárogtatással állunk szemben. Vagyis előttünk a - a tavaly szeptember 28-án megjelentetett - múltunk. Íme: "...Legfőbb rendőrünknek nem lehetett nyugodt már az első hete sem, hiszen azonnal hitet kellett tennie: kollégái tiszták. Ezt valóban csak azok vonhatják kétségbe, akik az álbróker zárthelyi kinyilatkoztatásait tartják hitelesebbnek, s az elsíbolt pénz sorsánál fontosabb nekik a mindennapi bemártás. De hogy hogyan jön ide Bene László elbliccelt kiszivárogtatási kurzusa? Hát úgy, hogy a főrendőr teljesen kikelt magából a Magyar Nemzet nevet használó lapon, mivel az egy Kulcsár-vallomás alapján alaptalanul vádolt meg rendőrségi vezetőket. Csakhogy aki nem vett részt a kiszivárogtatás tudományának oktatásán, az, meglehet, minden átmenet nélkül kiszivárogtatót kerestet, pedig olyan esetleg nincs is. De ha a fordítottja után nyomoztatna a főkapitány, talán megérné. Ki tudja, hogy a Magyar Nemzet nevet viselő lap alkalmasint azt közölte, amit beszivárogtattak Kulcsárnak. Annyira lehetetlen, hogy a megjelentetni szánt - majd meg is jelentetett - állításokat mondta el, vagy éppen az elé tett gépelt változaton írta alá az álbróker?..."
