Tud(na) szép, tud(na) kívánatos is lenni a világgazdaság szűnni nem akaró pénzügyi válsága? Lehetséges. Mindenesetre Izland roppant kellemetlen történéseit - csődbe ment államát - megismerve ez a kérdés még nem nagyon jutott eszünkbe, sőt a második, kevéssé megalapozott negatív hírcsokor célállomása, Magyarország sem késztette arra agysejtjeinket, hogy összehozza a pénz- és tőkepiaci nehézségeket és a kívánatosságot.

De most, hogy Ukrajna a figyelem középpontjába került, rögtön megteremtődött a logikai híd. A szépséges kormányfő azonban - aki váratlanul barátságos fogadtatásban részesült még Moszkvában is, s talán még azt is eléri egyszer, hogy az izlandihoz hasonló orosz mentőkötelet kapjon Kijev -felüttette velünk a Nemzetközi Bankárképző Központ egyik szakkönyvét. A szerző egy jeles amerikai, Burton. G. Malkiel, akinek írása Bolyongás a Wall Streeten címmel jelent meg 1992-ben nálunk, a börze történelmét tökéletes aprólékossággal dolgozza fel.

Tekintettel Julia Timosenkora, illetve az ukrán pénz- és tőkepiac súlyos helyzetére, engedtük emlékezetünket némiképp célirányosan működni, s a Bolyongás a Wall Streeten egyik alcíme alatti gazdaságtörténeti elemzésre összpontosítani. A szerző nem a saját megállapítását, hanem egy szakértőét veszi kölcsön a Paci bessz és szoknyahossz című fejezetnél. Az írás leszögezi, bizonyos technikai elemzők, nem elégedvén meg az árfolyammozgások figyelésével, egyéb mozgásokra is rácsodálkoztak.

Az egyik ilyen próbálkozásukat nevezte Ira Cobleigh "piaci bessz és szoknyahossz-elméletnek". Mérjük meg bármely adott pillanatban a női szoknya hosszát, s ebből egyenesen következtethetünk a részvényárfolyamok szintjére! Összefüggés van ugyanis - állítólag - az emelkedő piaci trend és az emelkedő szoknyaszegély között, és ugyanígy, minél erősebben süllyed a piaci tendencia, annál hosszabbak a szoknyák.

Burton. G. Malkiel példát is közöl, a 19. század végén és a 20. elején a részvénypiac eléggé lanyha volt, s ennek megfelelően a szoknyaszegély is a földet söpörte. Ám jöttek a húszas évek, radikálisan rövidült a szoknya, és soha nem látott mértékben élénkült meg a tőzsde - ezt követte a 30-as évek hosszú szoknyája és a világválság.

Timosenko kormányfőből, egészalakos mivoltából, a televíziózás világában bizonyára keveset lát Kijev népe. Ezért csak sejti, hogy a miniszterelnök a jól látható különleges hajfonatán kívül momentán milyen módon hatna a helyi börzére - avagy az ukrán urak szemmel táplált lelkére -, azaz egy-két tenyérnyi szövetből áll-e a szoknyája, avagy a bokáját is takarja aktuális, tőzsdeképes viselete. Az ukrán urak bizonyosan meg is hasonulnának, amikor valamilyen varázslatos okból a 21. századba, mi több, a kijevi parkettre vándorolna át a Wall Street 19. és 20. századi szelleme, s ezúttal ott, Kelet-Európában - például kormányfői segédlettel - alakulna ki a közvetlen összefüggés a szoknyahossz és a részvényárfolyamok között.

Spekuláció célkeresztjében?

Nagyon nem bántuk volna mi magyarok sem, ha a múlt hét hétfő estéjén a parkett kivételesen nemcsak a részvényeknek az otthonaként szolgált volna, hanem akár virtuális, akár valós divatbemutatóra is befogadott volna manökeneket. Mert akkor centiméterrel a kezünkben jelezhettük volna magunknak előre, hogy másnap beszakad-e ismét az OTP, s egyáltalán: a komplett magyar pénzügyi rendszer is újból a nemzetközi spekuláció célkeresztje elé kerül-e, meghozva nekünk a 11,5 százalékos alapkamatot.

Nem is igazán tudjuk, hogy milyen csomagolású manökeneket vonultattunk volna fel a tőzsdétől kölcsön kapott parketten, de azt tudjuk, hogy a jegybank monetáris tanácsa az október 23-ával kezdődött négy napos szünet idejére éppen azt a szoknyahosszt tartotta ildomos öltözéknek széles e hazában, mint amilyet a 30-as években a Wall Street környékén is viseltek.

A rendkívüli monetáris tanácsi döntéshez sok minden külső hatás mellett legalább annyi hazai is hozzájárulhatott, hiszen ki tudja, hogy a szoknyákat készítő ruhagyárak közül néhány például azon a 300 településen működik-e, amelyekre az OTP egyik pillanatról a másikra tilalmat rendelt el és a kérelmezőknek nem adott jelzálog-hitelt. Mindenesetre villám gyorsan 10,13 százalékot veszített értékéből az OTP-papír, s aznap bizonyos időre még a kereskedést is fel kellett függeszteni.

Majd valamivel később, ha nem is teljesen, de visszaerősödött a bankpapír, pedig a térség összes tőzsdéje - és a hazai is - jókora veszteséget könyvelt el. Meglehet, a honi szoknyaipar kapott megnyugtató OTP-hírt, hiszen a hitelezési tilalmat a 300 településen feloldotta a pénzintézet. De az is lehet, hogy át lehet számítani szoknyahosszba azt a lapértesülést is, hogy az egyik parlamenti párttal szövetkező kisgazda tömörülés programja államosítani kívánja az OTP Bankot.

A vidám októberről más pénzügyi szakértők is gondoskodtak, persze. Így a magyar férfinép már nem is ragaszkodik annyira a piaci bessz és a szoknyahossz viszonyrendszer felelevenítéséhez, hiszen a nevetés legalább annyit segít a világgazdasági rossz hírek elviselésében, mint a lenge női öltözet. Valószínűleg éppen ezért ajánlhatta népének egyik vezető politikusunk a hitelproblémák személyes kezelésére a szerint legjobb módszert, az előtörlesztést. Ez annyira drága ötlet, hogy annak hallatán a legeladósodottabb polgárnak is fülig ért a szája.

Naná, hogy erre föl akadt másik politikus is a minap, aki felkeresve a tőzsdét szintén nem a szoknyahosszt kérte számon a börze vezérigazgatóján, hanem az adócsökkentést a kormányon, mellyel egy 5 milliárd eurós növekedési programot kellene generálni.

A 19. század végének, a 20. század elejének tőkepiacain csak pénzzel, s persze szoknyahosszal foglalkozó elődeinknek nevettető beszólásokra nem volt szükségük ahhoz, hogy 1933. végére a mégoly cudar válságot is felszámolják. Most már, legalábbis mifelénk, szóval is tartják - tanácsokkal, vicces javaslatokkal vidítják - a pénz- és tőkepiaci fejleményeket figyelő polgárokat.

A honfitársainkon kívül még a külföldi spekulánsokat is, akik előbb-utóbb csak-csak összekeverik azt, hogy mi a komoly és mi nem a magyar piacon, s ugyanolyan szórakoztató elemnek fogják tekinteni a népnek ajánlott devizahitel előtörlesztést méreg drágán, mint azt, hogy a monetáris tanács nem csupán felemelni, hanem részben-egészben visszacsökkenteni is tudja az alapkamatot. Ez utóbbi kellően komoly - államadósság-kímélő - lépés lehetne, s az pedig egyáltalán nem baj, ha a spekulánsok elfelejtik észre venni.