Már maga az is rettenetes, hogy egy kis gazdaságot egy hétvége leforgása alatt tönkre lehet tenni. Csakhogy Ciprus sorsa már akkor megpecsételődött, amikor a Trojka meglebegtette a mentőcsomag első verzióját. Az pedig már végképp nem lepett meg senkit, aki egy kicsit is figyelemmel kísérte az euró övezetnek a saját megmentésére irányuló múltbeli kísérleteit, hogy a végeredmény még rosszabbra sikeredett. "Nincs koherens vezérfonal, a nyilatkozatokat nyilvánvalóan nem egyeztetik, és a nagyszabású tervek hallatán az embernek az a benyomása támad, hogy ezeket valakik akkor firkálták egy szalvéta sarkára, amikor már régen ágyban lett volna a helyük. Ehhez igazodik az eredmény is, ami pocsék" - írja elemzésében Lars Seier Christensen, a Saxo Bank alapítója és vezérigazgatója.
"Olyan szörnyűséges dolgokat művelt netán Ciprus, hogy megérdemelte ezt a nyomorúságos sorsot? Valójában nem. Cipruson a növekedés, az államadósság és az államháztartás tiszteletre méltó számokat mutatott, a régió országaihoz viszonyítva mindenképpen. Ciprus sikeresen építette fel és erősítette meg a pénzügyi szolgáltatások ágazatát, mert a szigeten kevés az ipar vagy a mezőgazdaság, amiből meg lehetne élni. Cipruson a munkaerő jól működik, angolul beszél, és az ország a brit jog alapján rendezkedett be. Tehát mindent összevetve nem rossz hely annak, aki üzletet akar csinálni. Az ország a legjobbat hozta ki abból, amit kínálni tudott" - írta a pénzügyi szakember.
Christensen szerint Cipruson egyetlen dolog sikerült félre: az, hogy az ország bankárai megbíztak az euróövezet politikusaiban, elhitték nekik, hogy a kölcsönt vissza fogják fizetni. Nem szokatlan, ha egy olyan ország, amely Görögországgal közeli viszonyt ápol, nagy összegeket fektet görög állampapírokba, hiszen ugyanígy járnak el más bankok is a saját nemzetük (vagy tulajdonképpeni nemzetük) szuverén adósságával.
A szakember azt állítja, hogy legalábbis a Görögországban működő bankok nem kevés politikai nyomásra döntöttek a helyi kötvények megvásárlása mellett. Ennek a koncentrációnak a kockázatait nyilván alulbecsülték a bankok, de alapvetően arra hagyatkoztak, hogy az euró övezet támogatást nyújt majd, ha valamelyik tagja, például Görögország súlyos helyzetbe kerül. "Nem gondolom tehát, hogy a ciprusi bankszektor feltétlen feloldozást, felmentést kaphat a vádak alól, de a bajok a rendszerbe mégis csak az Eurózóna dinamikáján keresztül jutottak. Egyébként kevesebb külföldi befektető helyezte volna el a pénzét Cipruson, a szabadon lebegő drachmán alapuló szuverén kötvénypiac dinamikája mellett ilyen kitettség vállalására nem kerülhetett volna sor, és a kockázat korrekciója jóval hamarabb bekövetkezett volna piaci alapon. Görögországnak persze nagy valószínűséggel csődbe kellett volna mennie, de legalább az ország korábbi gyakorlata szerint a kompetitív leértékelésre támaszkodott volna" - véli a bankár.
Így aztán inkább jóval nagyobbra nőtt a probléma, mint amit a kapitalista piacok bármikor megengedtek volna. Ezért most tőkekontrollt és a betétek kivételének korlátozását és de facto vagyonadóztatást látunk az Eurózónán belül, azaz AZ EURÓ, mint koncepció már aligha létezik a korábbival azonos formában. Legalább két különböző EURÓ van: egy korlátozott Nicosiában, és egy eddig még nem korlátozott változat az eurózónában. "Két teljesen eltérő dinamika, és meggyőződésem, hogy ezzel megkezdődött az euró különféle változatainak kora. Hasonló helyzetekben valószínűleg hasonló megoldások alkalmazása várható, és az emberek máris arról beszélnek, hol csap le a krízis a következő alkalommal. Szlovéniában? Máltán? Vagy más, még nagyobb problémát jelentő országokban?" - teszi fel a kérdést Christensen.
A bankár szerint a legkönnyebb mindig is a gazdagabbakat célba venni, vagy akik dolgoznak, akik megtakarítanak, akik egész életükben a helyes utat járták. Miközben saját felelőtlen ígéreteik, felfeslő értékrendjük és tarthatatlan demográfiai helyzetük súlya alatt kezdenek összeroskadni a pöffeszkedő jóléti államok, könnyű meggyőzni a szavazók 50 százalékát arról, hogy egy felsőbbrendű jó ügy érdekében el lehet kobozni, le lehet nyúlni más emberek pénzét. A Boston Consulting Group számítása szerint a TELJES magánvagyon 28 százalékára van szükség a fennálló adósság ellentételezéséhez, a jövőbeli kötelezettségek nélkül. "Ezt a pénzt egyetlen egy helyről lehet elvenni…a mi pénztárcánkból. Vigyázat!" - írja a Saxo Bank alapítója.
Nem vitás, hogy sok pénzintézet kihasználta a neki osztott lapokat. A jelenlegi áldatlan helyzet az ő bűnük, az ő felelősségük is. De a valódi probléma nem azokkal az emberekkel van, akik megpróbálnak előnyt kovácsolni a helyzetből, amelyben működniük kell. A valódi problémát a politikusok által létrehozott keret hordozza, amely miatt a szabad piac nem tudja a túlkapásokat a kapitalizmustól megszokott módon kezelni.
