A tudásszervezetnek tekinthető vállalatok számára létfontosságú, hogy a tudásmenedzsmentet integrálják a napi munkába és motiválják munkatársaikat a tudásmegosztásra. Termékeik és szolgáltatásaik ugyanis kibogozhatatlanul összekapcsolódnak az alkalmazottaik fejében lévő tudással. A jelek szerint a vállalatok is rájöttek erre: míg a 2005-2006-ban, hasonló témakörben elvégzett kutatás során a megkérdezettek 46 százaléka számolt be tudásmegosztást elősegítő programokról, kezdeményezésekről, mára ez az arány 69 százalékra emelkedett – derül ki a „Szervezeti tudásmegosztás Magyarországon 2013/2014” című felmérésből.
Pedig folyamatos tudásátadás, képzés nélkül lehetetlen túlélni a válságos időszakokat.
A válaszadók 95 százaléka azt állította, azért osztja meg tudását másokkal, mert segíteni szeretne nekik. A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor dr. Tomka János, a KPMG Akadémia ügyvezető igazgatója szerint mást mutatnak. „Az emberek kevésbé segítőkészek, mint ahogy az a kérdőívből kitűnik. Saját tudásunkból igyekszünk megtartani magunknak annyit, amennyit csak lehetséges, ugyanakkor mások tudására úgy tekintünk, mintha az a miénk lenne” – mondta el Tomka. A válaszadók kétharmada viszonzást remélve abban is bízik, hogy mások olyan ismeretekkel rendelkeznek, melyre később nekik is szükségük lehet. A megkérdezettek mindössze fele osztja meg azért tudását, hogy értékes szakemberként ismerjék el.
A válaszadók többsége (58 százalék) azért nem tudja megosztani tudását, mert erre nem jut ideje. További nehézségként kiemelték még a technológiai lehetőségek kihasználatlanságát, és azt, hogy a fejekben lévő tudáshoz nehéz hozzájutni. Ugyanakkor nem is feltétlenül szeretnék megosztani, amit tudnak. Kétharmaduk a pozícióját félti, de a bizalomhiány (41 százalék) és az érdektelenség (szintén 41 százalék) is szerepet játszik abban, hogy nem adják át tudásukat. Az Y-generáció képviselői az anyagi motivációt is hiányolják.
Tízből kilenc szervezetnél belső tréningek segítik a tudásmegosztást, egyértelműen ez a legnépszerűbb eszköz a vállalatoknál. Ezt követi a dokumentumkezelő és tudásbázis-rendszer használata (76 százalék) valamint a szakmai közösségek életében való részvétel (70 százalék). A külső tudásmegosztó technológiáknak egyelőre még kisebb szerep jut a cégek életében: a válaszadók 56 százaléka fér hozzá például a belső hálózatról Facebook-, illetve LinkedIn-fiókjához, ennél is kevesebben használhatnak külső videómegosztót (33 százalék), vagy olyan csapatmunkát segítő technológiát, mint a Google Docs (30 százalék). Megfigyelhető ugyanakkor, hogy ahol a külső eszközöket elérhetővé teszik, ott a válaszadók feltűnően nagy arányban használják ezeket tudásmegosztás céljából.
„Meglepő, hogy jellemzően az életkor emelkedésével nő az új technológiák tudásmegosztására történő alkalmazása munkavégzés során. A fiatalok és az alacsony beosztásban dolgozók ezeket a csatornákat elsősorban magáncélra használják, míg a felső vezetők 68 százaléka, a középvezetők 59 százaléka munkára is” – tette hozzá Tomka János.
