Szuper kreatívan támadják a nagy márkákat

Új mozgalom ütötte fel a fejét a köztereken. Akárcsak a graffiti, ez is gerillamódszereket használ, és a kreativitás és a szólás szabadsága mellett tesz hitvallást – a márkák egyenüzeneteinek a rovására.

Piktogramszerű arcok okádnak a McDonald’s óriásplakátokon, vér folyik a Nike piros feliratú logójának pipaszerű ívéből, Harrods luxusáruház helyett Horrids (azaz rémületes)... Néhány a brandalizmus, vagyis reklámellenes mozgalom tipikus, nagy visszhangot kapott példái közül.

A lényege, hogy vandalizálja az óriásplakátokat – vagy a buszmegállós posztereket –, és új vizuális jeleket aggat rá. Vagy leveszi a hirdetéseket, és újakat helyez el, ami az eredeti, fizetett üzenettel szemben éppen az adott márka ellen szól. Tulajdonképpen saját képzőművészeti leleménnyel helyettesíti a vállalati üzenetet az adott felületen. Természetesen a dolog jogellenes, vandalizmusnak minősül, és illegális.

A trend kezdetét nem könnyű belőni, de felbukkant egy 2011-es fotó, ami már a brandalizmus gondolatát mutatta egy angliai óriásplakáton. Ez a londoni zavargások közepette született meg. Akkor 5 napon át tüntettek és romboltak a felháborodott polgárok, 142 millió dollárnyi kárt okozva.

Fotó: flickr / posterboy

Amióta az arctalan graffitiművész, a brit Banksy világsikerű figura lett (annak ellenére, vagy tán épp azért, hogy kilétét homály fedi), az antimarketinges hevület mindenfajta művészi megnyilvánulása dívik a városi felületeken.

Erre ráadásul egyre könnyebben van is lehetőségük a fogyasztóknak, főként, ha nem digitális, hanem fizikai felületet keresnek a megjelenésre. Amint azt Pálfalvi Márta, a Heineken Hungária Sörgyárak vállalati kapcsolatok és kommunikációs igazgatója a Piac & Profit Fenntarthatósági Csúcsán is említette, a közösségi média demokratizálta a véleménynyilvánítást a brandekkel kapcsolatban is. Bárki beszólhat, kritizálhat, a negatív vélemény pedig (akár jogos, akár alaptalan), a megosztásokon keresztül óriási károkat okozhat a brand reputációjában.

A hasonlóképp kritizáló véleménynyilvánítás az óriásplakáton – ami már némi kézügyességet is igényel – ugyanennek a demokratizált véleménynyilvánításnak a folytatása.

Fotó: flickr / Michael Pickard

A plakátok Robin Hoodja?

Ott még nem tartunk, hogy a világmárkák is magukévá tegyék a brandalizmus laza, lezser, fesztelen és pimasz hangvételét, és akár öniróniát gyakoroljanak egyes reklámjaikban, de a brandalizmus apostolai már a reklámügynökségeket is támadják, nemcsak a brandeket. Hirdetésekkel kérik  a reklámügynökségek alkalmazottait: álljanak át az ő oldalukra, és ugyan dolgozzanak már a márkák agymosó reklámjainak özöne ellen.

A „Switch Sides” kampányt 2016 márciusában izzították be London azon buszmegállóiban, melyek az Ogilvy, a BBDO és a J. Walter Thompson reklámügynökségek irodáinak közelében helyezkednek el. A kampány 100 panaszkodó reakciót váltott ki a reklámipar szereplőiből. A brandalizmus vezéralakja, Robert Marcuse ezt nagy sikernek értékeli.

Marcuse szerint a reklámipar a status quót szolgálja, az uralkodó elitet, a vállalatok egyeduralmát, a fennálló osztálykülönbségek és a vagyoni különbségek megőrzését. Persze ő sem egyedül brandalizál: képzőművész haverok vannak segítségére ebben. Feltett szándéka visszahódítani a kültéri vizuális felületeket a vállalati kontroll alól. Csapata 2012-ben hajtott végre először szemöldököket felvonó akciókat. A Londoni Nyári Olimpiai Játékok plakátmániájának elánját próbálták egy kicsit aláásni.

Fotó: flickr / brother magneto

Marcuse is tisztában van vele, hogy az oly gyakran szidott globalizáció is segíti a munkáját. A reklámfelületek mérete ugyanis sztenderdizált világszerte, hogy egy bizonyos plakát mindenütt használható legyen. Ez megkönnyíti a brandalizálók tevékenységét is.

Fotó: Twitter / Brandalism UK

Marcuse azért pécézte ki a kültéri hirdetéseket, mert míg a tévé bekapcsolásakor vagy az internetes böngészéskor a fogyasztó saját akaratából lép be egy reklámokkal teli virtuális térbe vagy tartalomközegbe, a városban közlekedve során saját akarata ellenére bombázzák marketingüzenetekkel. Ezektől csak akkor menekülhetne el, ha otthon marad, és nem lép ki lakása/háza küszöbén. A legtőkeerősebb cégeknek tehát megvan a joguk rá, hogy a befogadók engedélye nélkül márka- és terméküzeneteket küldjenek. Másoknak viszont nem. De miért nem lehet itt is egyenjogúság? Hogy a pénztelen renegát is hallathassa a hangját.

Marcuse példás dolognak tartja, hogy Sao Paolóban, ami nem éppen kis város, 2007-ben betiltották a kültéri hirdetéseket. „Vizuális szennyezésnek tartják, éppúgy mint a gépjármű-kipufogók légszennyezését vagy az ipari létesítmények folyószennyezését” – magyarázta a Business Insidernek.

Fotó: Twitter / Brandalism UK

A brandalista mozgalom hangadója elismeri, hogy csak „szórványosan” képes nagy akciókra. Ő és barátai legutóbb a párizsi klímacsúcs idején aktivizálták magukat 2015 decemberében. Akkor 80 képzőművészt gyűjtött össze, hogy 600 alkotást helyezzenek ki Párizsban. A plakátok természetesen azt leplezték le, hogy a világvállalatok hogyan próbálják tagadni környezetszennyezésüket, illetve nem tenni semmit annak ellentételezésére.

A plakátok felhelyezése során nem tartóztattak le egyetlen aktivistát sem, mert gyorsan és ravaszul cselekedtek. De volt néhány izgalmas szituáció, amikor a rendőrök majdnem elkapták őket. Volt egy mulatságos pillanat is, amikor a plakáthelyet tulajdonló JCDecaux munkatársai segítettek helyesen felrakni egy plakátot az egyik brandalistának – persze tudtukon kívül –, hisz valójában azt hitték, hogy egy új kollégával van dolguk, akit frissen vettek fel a céghez.

Ez annak a jele (amellett, hogy milyen jók a munkatársi viszonyok ennél a cégnél), hogy a brandalizmus még nem vonult be igazán a köztudatba. Ha még a hivatalos plakátragasztók sem ismerik e „vandálokat”, az nem jó hír Marcuse-nak. Aki persze biztosan örült, hogy elvtársai új szakmai ismereteket szereztek a profiktól.

Fotó: Twitter / Gabriella Lo Iacono

A hírek szerint néhány reklámügynökségi munkatárs már együttműködik Marcuse csapatával. Arról nem szól a fáma, hogy fel is mondtak-e a munkahelyükön, vagy csak szabadidejükben segítenek.

Mit csinálnak a brandek? A Nike felsővezetése úgy döntött, nem reagál a brandalizmusra. Mert ha elítélő sajtóközleményt tesz közzé, azzal is felületet, ingyenreklámot ad Marcuse csapatának. Egy szellemi jogokkal foglalkozó szakfolyóiratban megjelent tanulmány szintén hasonlót tanácsolt a cégeknek: hallgatni arany. (Néhány jó tanácsot a krízishelyzetek kezeléséhez itt talál.)

Forrás: Business Insider

Véleményvezér

Magyarországon a legrosszabb a pedagógusok megbecsültsége Európában

Magyarországon a legrosszabb a pedagógusok megbecsültsége Európában 

Van alapja bőven a pedagógusok elégedetlenségének.
Magyar Péter lemondásra szólítja fel Szijjártó Péter külügyminisztert

Magyar Péter lemondásra szólítja fel Szijjártó Péter külügyminisztert 

Szijjártó Péter és az oroszok különös kapcsolata.
Működik az orbáni példa, egy fideszes képviselő rokonsága sorra nyeri a milliókat

Működik az orbáni példa, egy fideszes képviselő rokonsága sorra nyeri a milliókat 

A fényképeken jóságos képviselő kemény üzletember.
Magyar Péter kibukott, a köztelevízió szabályozni akarja miről beszélhetnek az EP listavezetők

Magyar Péter kibukott, a köztelevízió szabályozni akarja miről beszélhetnek az EP listavezetők 

Korlátozná a köztelevízió a véleménynyilvánítás szabadságát.
Vizsgálni kezdte az Integritás Hatóság a kazári 677 millióba kerülő luxusbölcsőde ügyét

Vizsgálni kezdte az Integritás Hatóság a kazári 677 millióba kerülő luxusbölcsőde ügyét 

Aranyat rejtettek a betonba, vagy mi került ennyibe?


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo