A közelmúltban lezajló banki elszámolás és a devizahitelek forintra történő átváltása nagy fellélegzéssel járt az adósok részéről, mivel a törlesztőrészleteik akár 30 százalékkal is csökkentek. Azonban mégsem hozott teljes mértékben megfelelő megoldást minden adós számára, mivel nagy részük nem képes a hitel törlesztésére, így nagy számban nem teljesülő hitelekkel állnak szemben a bankok.
Általában minden öt adósból egy nem képes a felvett hitele visszafizetésére, ami összességében igen nagy szám, ha arra gondolunk, hogy lakáshitel esetén átlag öt millió forintos hitellel számolhatunk. Ezen adósok kilátástalan helyzete szinte véglegesnek mondható, hiszen általában már a közüzemeik fizetésére sem képesek, és ha úgy veszítik el ingatlanjukat, hogy a hitel visszatörlesztése sem válik elérhető céllá, akkor lakás nélkül, de hitellel a hátukon kezdhetik meg szépnek nem mondott jövőjüket.
Erre vonatkozóan ez év májusában került a parlament elé az a törvényjavaslat, amely magánszemélyek számára is lehetővé teszi a csődvédelmet. A törvény, azaz a bíróságon kívüli és a bírósági adósságrendezési eljárás célja, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő természetes személyek adóssága az ehhez szükséges vagyon és jövedelem felhasználásával, szabályozott keretek között rendezésre kerüljön és fizetőképességük helyreálljon. Ennek segítségéül a törvény mellett megjelent még 7 kormányrendelet és 4 miniszteri rendelet is ebben a témában, amelyekkel már igen bonyolult rendszerré állnak össze az adósságrendezési eljárás szabályai – figyelmeztet szakértői cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikke.
Az igénylők és a becsatlakozók
A csődvédelem alá tartozó bármely eljárást kizárólag az adósok és adóstársak igényelhetik. Adós azonban nem csak magánszemély, hanem egyéni vállalkozó, illetve őstermelő is lehet. Ezen kívül az eljárásban részt vevő adóstársak csoportjába tartozóan a törvény azon természetes személyeket nevezi meg, akik az adóssal - ideértve a készfizető kezest is - egyetemlegesen felelősek, és az adóssal közös háztartásban élnek vagy vele vagyonközösségben vannak. Ezen felül vannak még egyéb kötelezettek is, általánosságban ide tartozik minden olyan személy, aki az adóssal vagy az adóstárssal bár egyetemlegesen felelős, de mégsem minősül adóstársnak. A törvény külön nevesíti egyéb kötelezettként a zálogkötelezetteket, illetve azon kezeseket, akik nem élnek az adóssal közös háztartásban, vagy nincsenek vagyonközösségben.
Csak feltételekkel:
Az adósságrendezés csak bizonyos együttes feltételek fennállása esetén kezdeményezhető adós és adóstárs részéről, melyek a következők:
a.) az adósnak összesen legalább 2 millió forint és maximum 60 millió forint közötti, hatósági vagy bírósági úton érvényesíthető tartozása van, amelyből legalább egy fogyasztói hitelviszonyból eredő tartozás
b) a tartozások meghaladják az adós, adóstárs vagyonát, de nem haladhatják meg annak 200%-át. Ebből a szempontból a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított várható bevétele is, de nem tartozik bele a 230/2015. (VIII. 12.) Korm. rendeletben meghatározott vagyon, illetve bevétel,
d) a tartozások között legalább egy olyan van, amely már legalább 90 napja lejárt esedékességű, és ezen tartozás mértéke kamatokkal, járulékokkal növelten meghaladja az 500 000 forintot,
e) a tartozások közül a hátrasorolt követelések száma nem haladja meg az ötöt,
g) a tartozások egyike sem keletkezett olyan jogerős bírósági határozattal, amely az adós polgári vagy büntetőjogi felelősségét állapította meg olyan jogutód nélkül megszűnt társas vállalkozással összefüggésben, ahol az adós vagy adóstárs a tartozásokért való korlátlan helytállási kötelezettségének nem tett eleget vagy a korlátozott tagi felelősséggel jogellenesen visszaélt, vagy mint vezető tisztségviselőnek jogerősen megállapították a felelősségét a megszűnt vállalkozás hitelezőinek érdekeit sértő cselekmények miatt.
A törvény előír bizonyos indokokat arra az esetre is, amikor nem kezdeményezhető az adósságrendezési eljárás. A 8.§ (1) bekezdése összesen tizennégy ilyen esetet nevez meg, ezek közül példaként fontos megemlíteni, hogy amennyiben már van folyamatban adósságrendezési eljárás, vagy már sor került bírósági adósságrendezés iránti kérelem jogerős elutasítására, illetve amennyiben egyezséggel lezárult adósságrendezési eljárás volt folyamatban, akkor minden bizonnyal nincs lehetőség a magáncsődbe való belépésre.
