A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvény szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Az ügyfelet a közigazgatási eljárásban számos jog megilleti. Ezek közül a legfontosabbak az irat betekintési és a jogorvoslati jogosultságok. 2014. január 1. napjától ugyanakkor hatályba lépett a panasztörvény, ami az eljárásban résztvevőknek (panaszos, közérdekű bejelentő) lényegesen kevesebb jogot biztosít. A panasztörvény alapján a panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, közigazgatási - eljárás hatálya alá. A panasz javaslatot is tartalmazhat. A közérdekű bejelentés pedig olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja – hívta fel a figyelmet együttműködő partnerünk, a HR Portál szakértői cikke.
Ki kell vizsgálni
A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat. A panaszt, illetve a közérdekű bejelentést a megfelelő szervhez történő beérkezést követő 30 napon belül ki kell vizsgálni és arról a panaszost értesíteni. A panasz vagy a közérdekű bejelentés alapján - ha alaposnak bizonyul - gondoskodni kell a jogszerű vagy a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról, illetve az egyébként szükséges intézkedések megtételéről, a feltárt hibák okainak megszüntetéséről, az okozott sérelem orvoslásáról és indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről. A panaszost vagy a közérdekű bejelentőt nem érheti hátrány – a rosszhiszemű felet leszámítva - a panasz vagy a közérdekű bejelentés megtétele miatt. Kikényszeríthető jogokat azonban a törvény nem ad.
Két fontos intézményt azonban bevezet a szabályozás: a közérdekű bejelentő védelmét és a bejelentő védelmi ügyvédet. Előbbi azt jelenti, hogy minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor, jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne. Veszélyeztetett közérdekű bejelentőnek minősül pedig az a közérdekű bejelentő, aki tekintetében valószínűsíthető, hogy életkörülményeit súlyosan veszélyeztethetik az általa tett közérdekű bejelentés miatt őt fenyegető hátrányok. Utóbbi (bejelentő védelmi ügyvéd) azt jelenti, hogy az állami és helyi önkormányzati szervnek nem minősülő jogi személy a tevékenységével összefüggő bejelentések fogadásával és kezelésével kapcsolatos feladatok ellátására ügyvéddel megbízási szerződést köthet.
Mi vizsgál a hivatal?
Annak illusztrálására, hogy miért is fontos az adott személy eljárási státusza, nézzük meg a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának az új gyakorlatát. Tekintettel arra, hogy a panaszost a hatóság nem tekinti ügyfélnek, számára a határozattal szemben jogorvoslati lehetőség nem nyílik meg. Amennyiben a munkáltató, az eljárás egyetlen ügyfele, a döntést megtámadja, előállhat az a helyzet, hogy a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság a határozatot nem tartja jogszabálysértőnek, hiszen a munkaviszony megállapításának a feltételei fennállnak, ám a munkavállaló sérelmét részben valamely lényeges kérdésben nem orvosolja. A munkavállalónak így bírósághoz is kell fordulnia, amely az ő panaszát teljes terjedelmében vizsgálni fogja, és amely a közigazgatási hatóság döntésével ellentétes megállapításra juthat. Ennek következtében két jogerős döntés születhet eltérő tartalommal. Nyilvánvalóan a bíróság jogerős és végrehajtható döntése a sérelmet elszenvedett munkavállaló ügyét orvosolja, ám a szabályozásnak ezen módja kifejezetten aggályos. Egyrészt a munkavállaló számára feleslegessé válhat a közigazgatási út igénybevétele, másrészt pedig lehetőséget biztosít arra, hogy úgy szülessen jogerős közigazgatási döntés valamely munkavállaló ügyében, hogy az eljárásba ügyfélként be sem kapcsolódhatott.
