A munkaszerződésben kiköthető, előírható a munkavállalónak biztosíték fizetése a munkába lépéskor. A munkavállalói biztosítéknak az a rendeltetése, hogy a munkáltató későbbi esetleges kártérítési igényét részben vagy egészben fedezze. Ez tehát a munkaviszonyt biztosító mellékkötelezettség. Jogszerű alkalmazásának azonban számos feltétele van.
Először is írásba kell foglalni, a szóbeli megállapodás érvénytelen. Az írásba foglalásra később is sor kerülhet a munkaviszony fennállása alatt, de a megállapodás elfogadására a munkavállaló nem kötelezhető. Nem lehet továbbá bármilyen munkakörre előírni, hanem csakis olyan esetben, amikor a munkavállaló pénzt, értéket, árut vesz át, ad tovább más munkavállalók vagy harmadik személyek vonatkozásában vagy ezt ellenőrzi. A törvény a biztosíték összegét az adott munkavállaló egy havi alapbérének összegében engedi legfeljebb meghatározni.
Ezen túlmenően a munkáltató nem rendelkezhet szabadon a biztosíték összegével, az továbbra is a munkavállaló pénze. Elkülönített számlán kell elhelyeznie és kizárólag eredeti rendeltetésének megfelelően használható fel, tehát a jogos és nem vitatott vagy elbírált kárigény kielégítésére.
Ha a munkaviszony megszűnik, vagy más munkakörbe kerül a munkavállaló, akkor haladéktalanul vissza kell fizetni részére a biztosíték összegét a törvényes késedelmi kamat összegével növelten.
A kárigénynek ráadásul olyannak kell lennie, ami a pénz, értékek, áru kezelésével áll összefüggésben, egyéb kárigényeket nem lehet a biztosítékból kielégíteni.
A törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a munkaviszony megszűnése esetén visszatartható lenne a biztosíték összege, ha a munkáltatónak kártérítési igénye van. A biztosítéki összeg jogtalan visszatartása miatt, hasonlóan az elmaradt munkabér érvényesítéséhez, a munkavállaló elsősorban fizetési meghagyás útján, végső soron munkaügyi peres eljárás keretében léphet fel követelését érvényesítendő.
