A jelenlegi fiatal munkavállalók korosztálya, az ún. Y generáció újszerű értékrenddel, és a korábbi generációkhoz képest szokatlan attitűddel, látásmóddal és viselkedéses készlettel robbant be a munkaerőpiacra. Ezek a fiatalok egész egyszerűen már mást várnak el a vezetőjüktől is, és ha ezt a vezető nem hajlandó érzékelni, tudatosítani, akkor egyenes út vezet a tehetséges fiatalok elvesztéséhez. Együttműködő partnerünk, az Adó Online cikkének segítségével bemutatjuk, milyen hibákat követhet el egy vezető, ami a fiatalok elvesztéséhez vezet.
Jutalmazás nélkül átlép a teljesítményükön
Az Y generáció tagjai gyermekkoruktól fogva ahhoz vannak szokva, hogy jutalomban részesülnek egy-egy teljesítményhez kapcsolódóan. Legyen az kis vagy nagy teljesítmény, az elismerés, a befektetett energiáik minősítése és értékelése számukra nagyon fontos. A visszajelzés hiánya pedig elbizonytalanodást és demotivációt eredményez.
Nem ad rendszeres visszajelzést
A legtöbb fiatal munkavállaló esetén van szükség van mentorálásra ésennek részeként vezetője időről időre jelezze, miben fejlődött, és miben kell még fejlődnie. Ha a visszajelzésre a vezető csak évente egyszer-egyszer és/vagy kötelező jelleggel kerít sort, az nem reagál a valós szükségletekre, ami miatt a munkavállaló kiábrándul, elveszti lelkesedését, és nem érzi vezetőjét sem kompetensnek, sem hitelesnek. Visszajelzést valójában minden beosztottnak rendszeresen adni kellene, de az Y-ok számára ez különösen fontos, amit meg is fogalmaznak.
Az Y-generáció számára a digitális világ a komfortos közeg, a virtuális közeg evidens és mindennapi, ezzel szemben az idősebb generációk tagjai, akik számára a digitális és virtuális világban való hatékony boldogulás komoly és tudatos tanulási folyamat eredménye, soha nem fognak tudni e téren a fiatalokkal versenyezni. És míg az idősebb generációk számára mindez feladat, addig egy Y számára napi rutin, sőt valami olyan, ami nélkül napjaik nem lehetnek teljes értékűek, legyen szó munkáról, kapcsolattartásról, a szabadidő eltöltéséről, vagy tanulásról és önfejlesztésről. Éppen ezért ezt vezetőként is bátran elismerheti az Y-ok felé: hogy ők is hoznak újat és egyedit a munkaerőpiacra, a munkahelyekre, és ezt a tudást érdemes használni és elismerni, mert e téren ők többek és mások a megelőző generációk tagjainál.
Azt hiszi, hogy a munka az életük
Az Y-generáció azt vallja, „nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk”. És bármily megtévesztő is tud lenni, viselkedéses reakcióit nem szabad a csapatmunka, a szenvedély vagy a lelkesedés hiányaként értelmezni. Erről ugyanis nincsen szó, kizárólag arról szól ez, hogy számukra a munka és a magánélet tényleges egyensúlya fontos, és ebben nem kötnek kompromisszumot.
Akadályozza a fejlődést és az előre haladást
Az Y-generáció csak akkor érzik jól magukat egy szervezetben, ha ott folyamatosan van lehetőség fejlődni, előre haladni, éppúgy anyagilag, mint szakmailag. Ahol azonban azt tapasztalják, hogy nem számít az ő személyük, nem kapnak kellő elismerést, nincs lehetőségük kibontakozni, onnan rövidtávon odébb állnak.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!
