Magyarországon különösen az üzleti körökre jellemző a macsó típusú hozzáállás: szégyen próbálkozni és kudarcot vallani – mondja Kiss Péter, a RESTART coaching alapítója.
– Mindenki elképesztő energiával azt mutatja, hogy mindig mindenben sikeres. Pedig hitelesebb és sok esetben rokonszenvesebb vállalni, hogy nagyon sok erőfeszítés és kudarc leküzdése vezetett a sikerhez. Az általános nézet szerint, ha falba ütközünk, akkor azt át kell ugrani. Aki erre nem képes, az kudarcot vall. Rengeteg ember a megfelelés vágyától hajtva próbál ugrani, és belehal az erőfeszítésbe. Pedig sok út létezik, akár ki is kerülhetjük az akadályt. Minden helyzetet érdemes több irányból megvizsgálni. Akkor működhetünk sikeresen, ha megtaláljuk azt az utat, amelyet hitelesen tudunk képviselni az adott szituációban. Aki erre képes, eleve kevesebb fallal találja szembe magát. A mondás szerint nem akarásnak nyögés a vége. Nos, sok esetben épp a nagy akarás végződik nyögéssel.
– Szörnyű látni, hogy a legjobb korban lévő emberek veszítik el a motivációjukat azért, mert egy előírt sémát erőltetnek, ami nem passzol hozzájuk. Az emberek nagy része valamilyen korábban – sokszor gyerekkorban – rögzült séma alapján működik, és ugyanazt a mintázatot ismétli meg életében újra és újra. Például, ha valakit elnyom a főnöke, sokszor kiderül, hogy így volt az előzővel is meg az azelőttivel is. A kérdés, hogy az elnyomott maga mit tesz azért, hogy így történjen. Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, azért teszi, mert ettől érzi magát biztonságban. Csak az a bökkenő, hogy rövid időre. Az érzések közben dolgoznak, és feszítik belülről. Valami nem oké. Ha valaki mindig csak racionálisan dönt, és elnyomja azt, ami neki belül igazán fontos – például, hogy elismerjék a munkahelyén –, akkor a részsikerek, mondjuk, az anyagi elismerés ellenére végső soron kudarcot vall. A sémák mélyen beágyazott okát kell felismerni és megérteni, hogy változtatni tudjunk rajtuk, valamint az azokból adódó helyzeteken. Ezt hívjuk újraindításnak.
Ez mindig drasztikus változás?
– Egyáltalán nem. A lényeg annak a megértése, miért érzem rosszul magam. Legbelsőbb igényeink felismerése sokat segít a helyzetek kezelésében. A problémák hátterében álló érzelmi gátat kell megtalálni. Az előző példánál maradva, nem biztos, hogy ott kell hagyni az elnyomó főnököt, lehet, hogy elég csak megtanulni kiállni magunkért, kifejezni az érzelmeinket ebben a kapcsolatban is. Ha az ember érzelmileg nem elkötelezett amellett, amit csinál, akkor nemcsak boldogtalanabb lesz, hanem sikertelenebb is. Nem kell senkire ráborítani az asztalt, elég érzésekről beszélni. „Úgy érzem, nem igazságos, ami történt.” Ez a legtöbb esetben működik. Ahol nem, hát, onnan tényleg minél előbb le kell lépni. Változtatni nem könnyű, a fejlődés hosszú folyamat. Nem fog minden elsőre menni, de nem is baj, a mélypontokat is meg kell élni. Félni oké, de megfélemlítve lenni nem normális állapot. Az újraindítás azon túl, hogy elérünk egy mélypontot, és elindulunk egy felfelé ívelő pályán, tudatos működést jelent. Azt, hogy rajtakapom magam, hogy megint be vagyok szarva. Hogy magam vagyok a gátja annak, hogy új terveket szőjek, továbblépjek. Az érzelmeink, akaratunk kinyilvánítása a siker alapja. Nekünk újraindítóknak az a feladatunk, hogy segítsük ezt az utat.
– Na, épp ezek a hiedelmek, amelyek meghatároznak minket. A legjobb, amit tehetünk, az őszinte kommunikáció. Egy ügyfelem új pozíciójában óriási a stressz, mert a vezetőség irreális elvárásai minden szakember szerint tarthatatlanok, hatalmas a hibázás veszélye. Ugyanakkor fél erről beszélni a főnökeivel. Pedig véleményem szerint a fair magatartás az lenne, ha felhívná a figyelmet a kockázatokra, és megoldási javaslatot adna. Az őszinteségét meg kellene becsülni, ő pedig nyugodtan, hatékonyabban és jobban tudna dolgozni. A lényeg a belső igények kiterjesztése a körülöttünk lévő világra. Az őszinteség átalakítja a helyzetet, persze nem varázsütésre, de kimozdít a holtpontról. Nem az a kérdés, hogy mások milyenek, hanem hogy mi magunk mit tudunk tenni a változásért. A gátak többsége hiedelem, amelyekkel le lehet számolni őszinte, érzelmekre épülő kommunikációval. Egy vállalkozó esetében a cég megy rá, ha valami nem működik. Találkoztam valakivel, aki nehezen viseli nagy ügyfelei hosszadalmas és tartalmatlan megbeszéléseit, de ahelyett, hogy javaslatokat tenne a hatékonyabb együttműködésre, trükköket alkalmaz – a titkárnőjével hívatja fel magát telefonon, hogy szabaduljon, mert nem meri megsérteni a megrendelőit. Úgy érzi, nem tehet mást. Na, épp ott, ahol azt érezzük, „nem tudok mit tenni ellene”, van az, amit kezelnünk kell.
