A közös megegyezés a legrugalmasabb, a felmondás pedig a leggyakoribb megszüntetési jogcím.
Közös megegyezés
Ebben az esetben a felek közösen megállapodnak a jogviszony megszüntetésében, amit szerződésbe foglalnak. Itt nincsenek szigorú törvényi elvárások, csak az általános követelményeket kell betartani. Ilyenek: az együttműködési kötelezettség, a rendeltetésszerű joggyakorlás és a kényszer, fenyegetés nélküli szabad döntés lehetőségének biztosítása. E követelmények teljesülése esetén a két fél gyakorlatilag bármiben megállapodhat egymással, vagyis nincs szükségszerű felmondási idő – de lehet –, nincs végkielégítés (még ha egyébként járna is) – de lehet, még akkor is, ha az egyébként nem járna, mértékében a felek szabadon dönthetnek –, és nincs munkáltatói indokolási kötelezettség sem. A jogszerűség szempontjából pedig ez támadható a legnehezebben, ha az említett feltételek a munkavállalónak biztosítottak.
Felmondás és okai
Itt a legfontosabb kérdések: a felmondás okai, a munkáltató indokolási kötelezettsége, a felmondási tilalom, illetve korlát, a felmondási és felmentési idő, valamint a határozott idejű munkaszerződésre vonatkozó eltérő szabályok.
A munka törvénykönyve (Mt.) a munkáltatói felmondás okait három esetkörben foglalja össze – ezek: a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, valamint a munkáltató működésével összefüggő okok –, a felmondás pedig kizárólag akkor lehet jogszerű, ha e csoportok egyikébe bele lehet vonni a felmondás konkrét okát.
● A munkaviszonnyal kapcsolatos magatartással összefüggésben is számos elképzelhető ok merülhet fel. Ezek között is lehet súlyosabb – például, ha a munkavállaló a munkavégzési vagy rendelkezésre állási kötelezettségét sérti meg –, vagy lehet enyhébb is. Ilyen például, ha a munkavállaló nem tud együtt dolgozni a kollégáival. Nagyon fontos hangsúlyozni: ez a felmondási jogcím nem alkalmazható akkor, ha a munkavállaló a munkaviszonyán kívül tanúsít olyan magatartást, amely a munkáltatónak vállalhatatlan. (Ilyenkor legfeljebb az azonnali hatályú felmondás sokkal szigorúbb szabályai által lehet a munkavállalónak felmondani).
● A munkáltató működésével összefüggő okok körébe kizárólag a munkáltatóval kapcsolatos indokok tartoznak, mint amilyen például egy átszervezés, amibe beletartoznak a szélesebb körben vett szervezeti átalakítások éppúgy, mint akár csak egy munkaterületet vagy munkakört érintő változások. Ilyenek lehetnek a munkáltató egészét vagy egy részét érintő szervezeti változás, átalakulás, létszámleépítés, tevékenységi körök kiszervezése, a munkaköri feladatok újrastrukturálása, munkakörök átcsoportosítása, megszüntetése, összevonása vagy szétbontása. Fontos megjegyezni azonban, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás önmagában nem indokolhatja a munkaviszony megszüntetését, mint ahogyan a munkaszervezési körülmények megváltozása sem igazolja önmagában az átszervezést. Fontos tehát, hogy a munkáltató az indokolásban alá tudja támasztani, hogy valójában miért is nincs szükség már a munkavállaló munkájára.
A hatályos Mt. szerint a munkáltató köteles a felmondását megindokolni, kivéve, ha a munkavállalója nyugdíjasnak minősül. Ez a kivétel azért fontos, mert ha a munkáltató ennek ellenére mégis megindokolná a felmondást, és az a törvényi követelményeknek nem felel meg, a bíróság megállapíthatja a felmondás jogszerűtlenségét. Nyugdíjas munkavállaló esetében ezért az indokolási részbe csak annyit írjon a munkáltató, hogy az az Mt. 66. § (9) bekezdése alapján nem kötelező.
A munkáltatói indokolással szemben támasztott követelmény, hogy az világos, valós és okszerű legyen.
Fontos tudni, hogy egy esetleges bírósági eljárás során a bírónak nincs jogosultsága azt vizsgálni, hogy munkáltató döntése célszerű vagy gazdaságos volt-e, csupán azt, hogy az adott okok megfelelnek-e a követelményeknek, és ezek alapján igazolható-e, hogy a jogviszony a továbbiakban nem tartható fenn.
dr. Szabó Gabriella Onlinejogsebész
