Fontos megkülönböztetni a KRESZ szerint tilosban parkoló gépjárművet a közterületeken kialakított várakozási célú területen parkoló, azonban az érintett időszakra vonatkozóan parkolási díjat nem fizető gépjárművektől. Előbbi esetben ugyanis hatósági bírságot, utóbbi esetben pedig a területileg illetékes parkolás-üzemeltető társaság által kiszabott, parkolási pótdíjat kell fizetni.
Több eset képzelhető el, pl. gyakran az fordul elő, hogy a munkavállaló céges gépjárművel parkol rossz helyen, így a büntetést a munkáltató kapja. Ebben az esetben tehát a céget büntetik meg, azaz a munkáltatót terheli fizetési kötelezettség, ugyanis a bírságoló határozat nem a dolgozót kötelezi fizetésre, hanem munkáltatóját. Mégpedig akkor, amikor a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedik. Előbb nem keletkezik a cégnek kötelezettsége, mert a határozat ellen akár fellebbezésre is sor kerülhet. „Tehát a határozat jogerőre emelkedése az első könyvelendő tétel, ekkor lehet a büntetés munkavállaló felé történő áthárításáról is dönteni” – hangsúlyozta blogbejegyzésében Soós László az ATB Treuhand adóigazgatója.
Ki fizeti?
Ezt követően – akár „áthárítja” munkavállalójára a cég a bírságot, akár nem – a késedelmi kamat elkerülése érdekében javasolt a bírság cég általi kiegyenlítése. Közben pedig elkezdődik a munkavállalóval egyfajta kommunikáció a cégen belül: ha a munkavállaló elismeri, hogy a bírságot az ő vétkessége miatt szabták ki a cégre, avagy pl. bíróság ezt jogerősen megállapítja, akkor a dolgozóval szembeni követelés előírása lesz a következő gazdasági esemény (ehhez azért javasolt a károkozást és vétkességet elismerő nyilatkozat, vagy a dolgozót kártérítésre kötelező jogerős bírósági ítélet beszerzése). Ennek megfelelően pedig a következő lépés a kár dolgozó általi megfizetése, vagy pl. annak bérből való levonása.
A dolgozó azonban nem minden esetben kötelezhető a teljes kárösszeg megtérítésére – ezt érdemes szem előtt tartani. Erről többet tudhatunk meg a Munka Törvénykönyvének a munkavállaló kártérítési felelősségéről szóló rendelkezéseinek a tanulmányozása révén. Az előzőek alapján azonban az nyilvánvaló, hogy a dolgozói kártérítés nem lehet közvetített szolgáltatás, már csak azért sem, mert itt (a pénzen kívül) semmilyen, a klasszikus értelemben vett szolgáltatást nem közvetít senki, hanem a dolgozó egyszerűen megtéríti egy, a munkáltatónál keletkezett kárt, mégpedig azért, mert az az ő magatartása miatt merült fel.
Az is fontos, hogy kizárólag azért, mert a munkavállaló megtéríti a munkáltatóra kiszabott bírságot, mint okozott kárt, a bírságot nem lehet kivenni a társasági adó alapot növelő tételek közül, ugyanis a vonatkozó rendelkezések ilyen lehetőséget egyszerűen nem tartalmaznak. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint ugyanis az adózás előtti eredményt növeli a jogerős határozatban megállapított bírság és ez alól a bírság áthárítása kivételként nincs említve. A társasági alapot csökkentő tételek között sincs ilyen előírás. Ugyanakkor a munkáltató a bírság miatt felmerült adófizetési többletet is követelheti dolgozójától, természetesen a Munka törvénykönyvének a rendelkezéseit betartva. Ebben az esetben más, pl. személyi jövedelemadóval kapcsolatos kérdés nem merül fel, ugyanis a bírság a céget terheli, megtérítés esetén pedig a munkavállaló nettó bérének terhére köteles rendezni a kérdéses összeget.
Más a helyzet, amennyiben a cég átvállalja a munkavállalóra kiszabott bírságot, mert pl. a munkavállaló üzleti célból használta saját autóját és a vétkes magatartás nem volt elkerülhető. Ebben az esetben az átvállalt kötelezettség a munkavállaló jövedelme lesz, mégpedig – szabályzat hiányában – munkabér, annak minden adó- és járulék vonzatával együtt. Ekkor viszont a társasági adóalapot nem kell módosítani, ugyanis a munkáltató szempontjából a kérdéses összeg nem bírság, hanem a munkavállaló részére juttatott bérjövedelem.
