Kép: Pixabay

A legtöbb multinacionális nagyvállalat – függetlenül attól, hogy kereskedelmi vagy éppen autóipari cégről van szó – globálisan több száz beszállítóval dolgozik, és a világ bármely országában lévő egységeik többnyire azonos szempontrendszerek szerint választják ki a partnercégeiket. Ez a növekedés és a piacszerzés szempontjából komoly lehetőség egy kisvállalkozás előtt, de azzal is jár, hogy a magyar kisvállalkozás nemcsak a hazai cégekkel versenyezik, hanem akár ötven ország vállalkozásával.

Előtérben az ökolábnyom

A beszállítóknak nagyon szigorú minőségi elvárásoknak kell megfelelniük nemcsak a végtermékre vonatkozóan, hanem a gyártást, dokumentációt és akár a munkakörülményeket illetően is. A szabályozott folyamatokat nemzetközi szabványok megszerzésével kell tanúsítaniuk; hogy melyekkel, azt pontosan előírja a beszállítói kódex. Az út nem egyszerű, de nem teljesíthetetlen, ahogyan azt a több éve már beszállítóként sikeres hazai kis- és középvállalatok példája is igazolja.

A tanúsítvány megszerzése azonban még nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön a szerződés. A partner további minimumkövetelményeket is előír gazdasági és – mostanában egyre gyakrabban – környezetvédelmi, társadalmi fronton is. Megkívánja például a hulladék minimalizálását, a munkakörülmények javítását, az energiahatékonyság növelését. Sőt, a stabil és átlátható gazdálkodás mellett a fenntarthatósági és etikai szempontok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Ahogyan a fogyasztók számára mindinkább szempont, hogy a terméket gyártó cég ökológiai lábnyoma minél kisebb legyen, a multik a beszállítóiktól is elvárják, hogy figyelembe vegyék működésük során a fenntarthatósági szempontokat.

Mindennek a tőkehiány az oka

Benedek Szabolcs, az Alap Inspektor Kft. ügyvezetője szerint a magyar kis- és középvállalatok még mindig nem veszik elég komolyan azt, amit a multik mondanak.

– A nagyvállalatoknak – különösen az autóipari multiknak – nagyon komoly és határozottan kinyilvánított minőségi, mennyiségi és árelvárásaik vannak, és ezeknek még mindig nehezen tudnak megfelelni a magyar beszállítók. A nulla hibaszázalékos szállítási követelmény például valóban nulla darab hibás terméket jelent. Megállapodás kérdése – és ezt a szerződésben rögzítik –, hogy mi számít hibának, a hazai kisvállalatok sok esetben így sem tudnak az elvárt módon teljesíteni. Gondot okoz a mennyiség és az ütemezés is. A nyugat-európai kis- és középvállalatok (kkv-k) sokkal inkább meg tudnak felelni ezeknek az elvárásoknak, ráadásul sokszor olcsóbb áron kínálják a termékeiket, mint a magyar gyártók.

A szakember szerint a háttérben a tőkehiány áll: a hazai kkv-k nem tudják megfizetni a legújabb technológiákat, így azt kénytelenek régebbi gépsorral vagy kreatív megoldással helyettesíteni. Ez azonban azzal jár, hogy vagy az elvárt mennyiséget és minőséget nem tudják tartani, vagy az árelőnyüket veszítik el.

– Ha valaki a bonyolult forgácsolt fém alkatrészeket a legmodernebb, már emberi munkaerőt sem igénylő gépen állítja elő, gyorsabban és hatékonyabban fog gyártani, hiba nélkül. Az a cég, amelyik ezt nem tudja megfizetni, kénytelen régebbi berendezéssel, akár több gépen, több munkafolyamatra bontva előállítani ugyanazt a terméket. Nő a hibalehetőség, emelkedik a termelési költség – hiszen a kevésbé hatékony gépek mellett a bérköltség-többlettel is számolni kell –, és lassul a termelés. Az egyenlet eredője: a magyar kkv rosszabb minőségű terméket kínál hosszabb szállítási határidővel és magasabb áron, mint például tőkeerős német versenytársa.

Kell projektmenedzsment és nyelvtudás

Az pedig már tíz évvel ezelőtt sem volt elég, ha a hibás darab helyett a beszállító küldött egy másikat.

– A probléma okát a nagyvállalatnál elvárt módon kell feltárni, dokumentálni, és meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek garantálják, hogy a hiba a jövőben nem fordul elő. Minderről pedig tájékoztatni kell a partnert. Erre vannak nemzetközileg elfogadott hibafeltáró módszerek, mint például az  Ishikawa, az 5Why, a PDCA vagy a 8D, amelyek alkalmazása szintén elvárás – mutat rá a szakember, aki szerint hiába rendelkezik a kisvállalat kiváló mérnökökkel, ha nincs meg a kellő projektmenedzsment-tudás – egy probléma feltárása vagy egy új termék bevezetése és gyártása is projektfolyamat –, időben és költségben is elcsúszik a gyártás. Ez könnyen a beszállítói partnerség végét jelentheti, ahogyan a nyelvtudás – minimálisan az angol vagy a német – hiánya is – mutat rá Benedek Szabolcs.

Bár a nyelvtudás egyetlen beszállítói követelménylistában sem szerepel, a multik indirekt módon ellenőrzik a meglétét. A beszállítóvá válás első lépéseként ugyanis be kell jelentkezni a vállalat weboldalán – általában az anyavállalat központi oldalán – található beszállítói adatbázisba. Ha valaki nem beszél angolul, esélye sincs arra, hogy regisztráljon. Arról nem is beszélve, hogy a követelményeket tartalmazó háttéranyagok és a szerződések nyelve is angol, német, esetleg francia.

A beszállítói audit nem helyettesíti a tanúsítást

Az adatbázisban regisztrált cégek közül több lépcsőben, szabályozott, számos alapvető fontosságú szempontból felépülő folyamatleírás alapján választják ki azt, amelyik beszállító lehet. Az elvárásokat az adott vállalat összes üzemének teljesítenie kell. Az egységesített szabályrendszer biztosítja, hogy nemzetiségtől függetlenül minden beszállító azonos feltételekkel versenyzik.

A jelentkező beszállítónak rendelkeznie kell a releváns tanúsításokkal, illetve egy sikeres folyamataudittal, amelyet a vevő beszerzési szakembere végez el. Az auditor – függetlenül a tanúsítások meglététől – azt fogja vizsgálni, hogy adott cég megfelel-e az ő speciális elvárásaiknak.

Az általános beszerzési feltételekről általában előre lehet tájékozódni, így a vállalkozás felkészülten fogadhatja az inspektort. A vevőspecifikus elvárások vállalatonként eltérők, azonban egy irányba mutatnak: a kiváló és állandó minőség, az alacsony ár és a rugalmasság mindenhol elvárás. Persze vállalatonként változnak a hangsúlyok: az amerikai cégek például nagyon komolyan veszik a munkabiztonsági előírásokat, míg mások az etikus működést és a környezeti szempontokat kérik számon partnereiktől. Mielőtt beszállítónak jelentkezik valaki, érdemes alaposan megismernie az adott nagyvállalat vállalati kultúráját, hogy tudja, milyen elvárásokhoz kell majd igazodnia. Egy alapvetően konzervatív cég rostáján már akkor is fennakadhat a jelentkező, ha a tárgyalásra nem a megfelelő ruhában érkezik.

A beszállítói audit nem kerül pénzbe, ám nem helyettesíti – esetenként néhány hónap türelmi időt jelent – az előírt nemzetközi tanúsításokat, amelyekért néhány százezer vagy akár több millió forintot is fizethet a cég. Az elvárások magasak, és ha valaki elbukik, a folyamat kezdődik elölről.

A nehézségek legyőzéséért cserébe a kiszámíthatóságot kapja a kkv: több évre előre tudni fogja, hogy adott termékből mikor mennyit kell szállítania, mekkora bevételre számíthat.