A Munka Törvénykönyve részletesen szabályozza az évi rendes szabadság és pótszabadságok mértékét, azok kiadását, elszámolását és elévülését. Továbbá a munkavállalóknak különleges esetekben fizetés nélküli szabadság igénylésére is lehetőségük van. A törvény ezeket az eseteket egyéb munkaidő-kedvezményeknek tekinti.

A szabadság mértéke

A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendszeres szabadság illeti meg, ami alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik, de a harminc napot nem haladhatja meg. A hosszabb tartalmú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben az adott életkort betölti.

A munkavállalót a rendes szabadságán túl, többféle címen pótszabadság is megilleti, amelyek egymás mellett is igénybe vehetők. Évente 5 nap pótszabadság jár a fiatal-, a vak- és a föld alatt állandó jelleggel dolgozó munkavállalónak. A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg.

Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődik, részére a szabadság arányos része jár, de ha töredéknap keletkezik, akkor a fél napot elérő töredék már egész munkanapnak számít. Természetesen kollektív szerződés, illetve munkaszerződés egyéb pótszabadságokat is megállapíthat. Érdemes tudni, hogy a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára, a szülési szabadság tartamára, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére, a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság idejére, a tartalékos katonai szolgálat idejére és minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállalót távolléti díj-, illetve átlagkereset illeti meg, szintén jár a munkavállalónak szabadság.

Teljes cikk a HR Portálon.