Valamennyien tapasztaljuk, hogy a mindkét nemnél alapruházatnak számító fehér vagy színes trikók – miközben látszatra egyformák – igen széles árskálán mozognak, a nagyáruházak olcsó trikóitól a dizájnermárkák termékeiig. Vajon valóban jobb, értékesebb a drágább?
A Huffington Post részletesen elemezte az ár és a minőség összefüggését. Most már tudjuk, miben különbözik a látszatra ugyanolyan két egyszerű pamutholmi.
Szakemberek rámutatnak: egész sor különböző tényező határozza meg a trikók árképzését – bár ezek a tényezők nyilván sok más ruházati cikknél alkalmazhatók.
Ilyen elsősorban a trikó anyaga, amely a legnagyobb tényező a termék árában. Különböző pamutok kaphatók a világ piacain, különböző minőségben és áron. Van egyiptomi, és a Pima típusú vagy a Sea Island az USA dél-karolinai partvidékéről és sok más. A lényeg: minél hosszabb szálú a pamut, annál simább, kellemesebb a tapintása, és a fésűs feldolgozású is jobb minőségű, de drágább anyagot jelent.
Nem véletlenül alacsonyabb annak a trikónak az ára, amelynél a pamutot – az olcsóbb – poliészterszállal keverik. Ugyanakkor ha a nagyobb formatartás érdekében némi rugalmas elasztánt is tartalmaz az anyag, emelkedik az ára.
Sokan gondolják ugyan, hogy a túlnyomórészt a Távol-Keletről szállított trikók és egyéb cikkek árában a helyszín, ahol készülnek, szerepet játszik, ez nincs így. Az előállítási költség a kiskereskedelmi árban alig játszik szerepet – éppen azért, mert a bangladesi vagy vietnami, Európához viszonyítottan rendkívül alacsony munkabérek nem jelentenek komoly tényezőt, különösen nagy tételeknél.
Ugyanakkor egy Európában, divatház által, korlátozott darabszámban gyártott trikó az előállítási költségei miatt is lehet lényegesen drágább. Amihez még azt is hozzá kell tenni, hogy nem egy divatcég tudatosan építi fel brandjét akár a trikóknál is, abban bízva, hogy a vásárló hajlandó sokat fizetni egy státuszt jelentő darabért még akkor is, ha annak minősége lénygében megegyezik az olcsó tömegáruéval...
