A barcelonai ügyészség az állítja, hogy a vádlottak 2006 és 2009 között a Messit megillető kereskedelmi jogokat adóparadicsomokban bejegyzett, pontosabban belize-i és uruguay-i offshore cégeknek adták át. A vádirat szerint ezek az ügyletek ténylegesen nem valósultak meg és a cégek helyett mindvégig Messiéknek kellett volna megkapnia ezeket a jogdíjakat, viszont ezen jövedelmek után nem tettek eleget adófizetési kötelezettségüknek. A hatóság szerint a jogdíjak után kb. négymillió euro összegű adót kellett volna megfizetniük. Messi szerint mindig betartották az adózási szabályokat adótanácsadóik útmutatásai alapján.
Jogdíjat jellemzően szellemi alkotás vagy más vagyoni értékű jog hasznosításáért fizetnek. A vagyoni értékű jog kapcsolódhat – többek között - szerzői művekhez, szabadalmakhoz, szoftverekhez, védjegyekhez, know-howhoz, ipari mintákhoz és franchise-hoz. Sportolóknál általában ún. merchandising, vagyis kereskedelmi jogokról beszélhetünk, amely a sportoló hírnevéhez köthető és rendszerint nevének vagy személyének a kereskedelmi forgalomban történő ábrázolását jelenti. Erre legjellemzőbb példa, amikor egy jól ismert futballista jogdíjért cserébe hozzájárul, hogy az arcképét feltüntessék üdítős palackok címkéjén.
Az említett ügylet akkor kifogásolható, ha a hiányzik belőle a valós gazdasági tartalom. Ezen feltétel hiányában a gazdasági eseményt a hatóságok fiktívnek tekinthetik és a magánszemélyen kérik számon. Amennyiben a külföldi (offshore) cég szerzi meg a vagyoni értékű jogot, akkor alapvető feltétel, hogy az ügylet célja ne kizárólag adóelőny elérése legyen, továbbá annak racionalitása és gazdasági tartalma is kellőképpen alátámasztott legyen.
Dr. Magyar Csaba Crystal Worldwide Ltd
