Számos országban alapvető követelmény a rendezett munkaügyi kapcsolatok fenntartása. Ennek keretében az állami felügyeleti szervek nyilvántartást vezetnek a munkajogi, munkavédelmi, esetlegesen az esélyegyenlőségi szabályok megsértőiről, akik különböző szankciókkal néznek szembe. A szankciók bizonyos esetekben kötelező jellegűek (például állami támogatásból, közbeszerzésekből kizárás), más esetekben pedig pusztán azt teszi a jog lehetővé, hogy a költségvetési támogatás nyújtója vagy a közbeszerzés ajánlatkérője maga emeljen be ilyen tartalmú kizáró követelményt. Az egyes kormányzatok pedig a kötelező, illetve ajánlott garanciák közötti kényes egyensúlyt gazdaságfilozófiájuk szemszögéből közelítik meg. Gazdaságélénkítés esetén így ezekre a szabályokra általában nem garanciaként, hanem veszélyforrásként tekintenek.
Az Egyesült Államok szenátusa például éppen most vonta vissza azt az előírást, mely szerint állam szerződéses partnerei kötelesek munkajogi szabálysértéseiket a pályázat keretében önként feltárni. S ennek az önbevallásnak az eredményét pedig a szövetségi állam az évi 500 milliárd dollár nagyságrendű tételek kiutalása során figyelembe vette. A szabályozás a gazdasági válság éveiben nálunk is lényegesen enyhült, így érdemes egy pillantást vetni arra, hol is tartunk jelenleg.
Költségvetési támogatástól ekkor eshetünk el: két éven belül kétszer bírság
A rendezett munkaügyi kapcsolatok fogalmát az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény hozta be. Ennek 50. paragrafusa ugyanis kimondja, hogy költségvetési támogatás annak nyújtható, aki – több egyéb feltétel mellett – megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek. Ennek kereteit pedig az államháztartásról szóló törvény (Áht.) végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII.31.) kormányrendelet 81. paragrafusa tartalmazza. Nem köthető így támogatási szerződés azzal, aki nem felel meg az Áht. 48/B. paragrafusában és 50. paragrafusában meghatározott követelményeknek, köztük a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének. Mit is takar ugyanakkor ez a fogalom?
Nem felel meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének az, akit
a) az Art. 16. paragrafus (4) bekezdés a) pontjában vagy 16. paragrafus (4a) bekezdésében, illetve az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 11. paragrafusában foglalt, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása,
b) a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 34. paragrafusában meghatározott, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre (ideértve a gyermekmunka tilalmát is) vonatkozó rendelkezések megsértése,
c) jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére és a kifizetés határidejére vonatkozó rendelkezések megsértése,
d) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, az Mt. 215. paragrafus (1) bekezdésének a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályainak megsértése, vagy
e) az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése
A NAV még bírságol, az EBH már nem
Támogatási kérelem esetén a kérelemhez az érintett hatóságok igazolását mellékelni szükséges. Ilyen hatóság a NAV, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az NGM, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH).
A rendezett munkaügyi kapcsolatok megsértőit hatósági nyilvántartásokból ismerhetjük meg. A NAV nyilvántartása 4544 határozatot tartalmaz, abból azonban csupán azok relevánsak, akiket két éven belül kétszer megbírságoltak. A NAV esetében a nyilvántartást átnézve olyan társaságokat is találni, amelyeket kettőnél is több alkalommal is megbírságoltak. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság nyilvántartása ugyanakkor jelenleg nem tartalmazza olyan jogsértő adatait, amely a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek nem felel meg. A BÁH esetében a nyilvántartás nem volt fellelhető.
A munkavédelmi jogsértések nem érintik a rendezett munkaügyi kapcsolatokat
A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi szabályok munkáltatók általi megtartásának más szerv előtti, külön jogszabály szerinti eljárásban (például a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása) történő igazolása céljából hatósági nyilvántartást vezet. A hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a munkáltatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan a munkavédelmi ellenőrzés során az eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határozata, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság jogerős és végrehajtható határozata jogsértést állapított meg, és munkavédelmi bírságot szabott ki. A nyilvántartás tartalmazza a munkáltató nevét, székhelyét, adószámát, adószámmal nem rendelkező természetes személy munkáltató nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, a jogsértést megállapító határozat keltét és számát, jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának időpontját, a jogsértés megjelölését, a munkavédelmi bírság tényét és mértékét, a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a jogerős és végrehajtható bírósági határozat keltét és számát, jogerőre emelkedésének napját, valamint azt, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozattal összefüggésben a bíróság milyen döntést hozott. Ahol igazolás szükséges, ott ezen a linken ellenőrizhetőek az adatok.
A kis- és középvállalkozásokról és a fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12/A paragrafusa szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kkv-kal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén – az adó- és vámhatósági eljárást és a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárást kivéve – bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. paragrafus (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. (lásd keretes írásunkat.)
Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, ha a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet, a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával környezetkárosodás következett be, a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor, vagy a jogsértésre a koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjához tartozó személlyel szemben került sor, valamint ha a vállalkozás megsérti a békéltető testületi eljárásban fennálló, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 29. paragrafus (11) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségét. Kkv-nak pedig az a vállalkozás minősül, amelynek az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Ennek tükrében ugyanakkor látható, hogy a foglalkoztatók jelentős része esetén nincsen mód bírság kiszabására. Ez jól visszatükröződik a munkaügyi ellenőrzés jelentéseiben, amelyek szerint az esetek közel 90 százalékában nem kerül sor bírság kiszabására.
Közbeszerzésnél a kizáró ok beemelése lényegében önkéntes
Közbeszerzés esetében az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki harmadik országbeli állampolgár Magyarországon engedélyhez kötött foglalkoztatása esetén a munkaügyi hatóság által a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 7/A. paragrafusa alapján két évnél nem régebben jogerőre emelkedett közigazgatási – vagy annak felülvizsgálata esetén bírósági – határozatban megállapított és a központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezéssel vagy az idegenrendészeti hatóság által a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti közrendvédelmi bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el.
Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban viszont előírhatja, hogy az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, illetve nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki a törvényben említett környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeket súlyosan megszegte, és ezt három évnél nem régebben meghozott, jogerős bírósági, közigazgatási vagy annak felülvizsgálata esetén bírósági határozat megállapította. Ennek keretében érvénytelen az ajánlat különösen, ha nem felel meg azoknak a környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeknek, amelyeket a jogszabályok vagy kötelezően alkalmazandó kollektív szerződés, illetve a törvény 4. mellékletben felsorolt környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezések írnak elő. S habár ezek között például egyetlen munkavédelmi követelmény sincsen, az általános megfogalmazás talán a munkavédelmi követelmények beemelését is lehetővé teszi. Az ajánlatkérő ugyanakkor köteles az eljárást megindító felhívásban megjelölni az alkalmazott kizáró okokat.
Per előírás hiányában is fenyegeti a munkáltatót
Az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek a fenntartása a munkáltató kötelezettsége, melynek keretei rendkívül tágak. A Kúria az EBH2016.M10. számú ügyben kiemelte, hogy a munkamódszer megválasztása, ahhoz a megfelelő munkaeszköz, anyag, munkavállalói létszám és szakismeret biztosítása mind a munkáltató kötelezettsége, tehát arra befolyása van. A peres eljárásban így nemcsak arról kell állást foglalni, hogy a kárt ellenőrzési körön kívül eső körülmény okozta-e, hanem arról is, hogy e körülménnyel a munkáltatónak kellett-e számolnia, elvárható volt-e, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Az Mt. 166. paragrafus (2) bekezdés a) pontjában foglalt előrelátás és elvárhatóság hiánya ugyanis nem a kárra, hanem általánosságban a károkozó körülményre vonatkozik.
Dr. Kéri Ádám ügyvéd KRS Ügyvédi Iroda