A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (továbbiakban: Ratv.) 2. § (2) bekezdése szerint, adóköteles a reklám közzétételének megrendelése, ha reklám közzétevője nem ad a Ratv. 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot. A reklámszolgáltatás közzétevője a megrendelővel kötött szerződésben, vagy más okiraton illetve a szolgáltatásról kiállított számlán kétféle nyilatkozatot adhat. Egyrészt arra vonatkozóan nyilatkozhat, hogy az adókötelezettség őt terheli és adófizetési, adóbevallási kötelezettségének eleget tesz, másrészt arról, hogy az adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli - írta a Saldo adószakértői iroda.
Itt a bevallási forma a reklámadóhoz!
Amennyiben a reklám közzétevője nem tesz nyilatkozatot, akkor a reklám közzétételének megrendelője lesz a reklámadó kötelezettje, kivéve, ha a megrendelő egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély. Az Ratv. hatálybalépésével egyidejűleg módosították a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (azaz: Tao tv.) előírásait is.
A Tao. tv. 3. sz. melléklet A) része kiegészült a 16. ponttal, mely szerint nem minősül a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült költségnek/ráfordításnak az olyan reklám értéke, melynek nyújtója nem adott az Ratv 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot, így ennek összegével növelni kell az adózás előtti eredményt az adóalap megállapításakor.
Fentiek miatt sokakban merült fel kérdésként, hogy a Tao tv. szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség/ráfordítás esetében az Áfa-tartalom levonásba helyezhető-e?
Tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. rendelkezéseit az Ratv. nem érinti, a reklámadó-kötelezettségről szóló nyilatkozat megléte, vagy hiánya az áfa-kötelezettséget nem befolyásolja. A kérdéses számla adótartalma az Áfa tv. szabályai szerint helyezhető levonásba olyan mértékben, amilyen mértékben adóköteles tevékenységet szolgál.
