Cikkünkben a jogintézmény lényegét járjuk körül, bízva abban, hogy segítséget nyújtunk a bizalmi vagyonkezelés iránt érdeklődőknek.

A bizalmi vagyonkezelés általános szabályozásának alapját a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatodik könyvének rendelkezései adják, a speciális szabályokat pedig a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény tartalmazza. A magyar szabályozás a szerződéssel létrehozható vagyonkezelést tekinti elsődlegesnek, de lehetőség van egyoldalú nyilatkozattal, illetve végrendelet útján is vagyont rendelni. A magyar szabályozás egyebekben nem terjed ki a jogintézmény angolszász jogban ismert összes alkalmazási körére, ennek oka abban keresendő, hogy ezekre az életviszonyokra a magyar jogban a jogalap nélküli gazdagodás és a megbízás nélküli ügyvitel szabályai megfelelő szabályozási hátteret biztosítanak.

A jogintézmény előnyeinek, felhasználási területeinek megértéséhez elsősorban érdemes tisztában lenni a rendszer logikájával. A rendszer három pólusú. Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, ezzel szemben a vagyonrendelő díj fizetésére köteles. Tehát a vagyon eredeti tulajdonosa, a vagyonrendelő szerződéssel a vagyonkezelőre ruházza át a vagyon tulajdonát, a vagyonkezelő azonban kizárólag a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezettek javára kezelheti a vagyont.

A vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet, valamint a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének, illetve megszűnésének feltételeit. A kedvezményezett egyebekben a kedvezményezettek körére való utalással is meghatározható. Amennyiben a bizalmi vagyonkezelési szerződés erre lehetőséget ad, úgy a vagyonkezelő és jogosult lehet a kedvezményezett személyek kijelölésére, illetve részesedésének meghatározására.

A kezelt vagyonnak élesen el kell különülnie a vagyonkezelő saját vagyonától, illetve a vagyonkezelő által kezelt egyéb vagyonoktól, az ettől eltérő szerződéses kikötés semmis. A kezelt vagyon védettségét többletszabályok meghatározásával igyekezett növelni a jogalkotó, ennek megfelelően a kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, élettársa, személyes hitelezői, valamint a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői sem támaszthatnak igényt, továbbá a kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának. A vagyonkezelő akkor is teljesíti a vagyonrendelő akaratát, ha a vagyonrendelő erre már valamilyen külső, objektív ok miatt nem képes, ezért a vagyonkezelő pedig díjra jogosult, amit akár a kezelt vagyonból is levonhat.

A magyar szabályozás megkülönbözteti az üzletszerű bizalmi vagyonkezelést az eseti vagyonkezeléstől. Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelést folytatókkal szemben szigorú feltételrendszert szabnak meg a vonatkozó jogszabályok. Üzletszerű a bizalmi vagyonkezelés, ha ezt a tevékenységet rendszeresen, legalább évente kétszeri bizalmi vagyonkezelési szerződéskötéssel végzik, vagy ha a vagyonkezelés a kezelt vagyon szerződéskötéskor fennálló értékének egy százalékát meghaladó mértékű nyereség-, illetve vagyonszerzés érdekében történik. A tevékenység megkezdése előtt a vagyonkezelőnek kibocsátott engedéllyel kell rendelkeznie, tovább a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott átlátható szervezetnek kell minősülnie. Ezzel szemben nem üzletszerűen végzett (eseti) bizalmi vagyonkezelésről beszélünk, ha valamely személy egy évben csak “egy” ilyen típusú szerződést köt vagyonkezelőként, illetve, ha a vagyonkezelési szerződéseket nem nyereség elérése érdekében köti meg. Az eseti bizalmi vagyonkezelés esetében nem szükséges a vagyonkezelőnek engedéllyel rendelkeznie, hanem az egyes szerződéseket kell nyilvántartásba venni.

A vagyonrendelő és a kedvezményezett ellenőrizheti a vagyonkezelőnek a vagyonkezelés körébe eső tevékenységét. Az ellenőrzési jog garanciális jellegű, célja pedig a vagyonkezelő folyamatos számonkérhetőségének biztosítása. A Ptk. külön nem szabályozza, hogy több vagyonrendelő és kedvezményezett az ellenőrzési jogot miként gyakorolhatja, a szakirodalom szerint azonban ebben az esetben valamennyi vagyonrendelőt, illetve kedvezményezettet megilleti az ellenőrzési jog, de természetesen csak a saját hozzájárulása, illetve részére járó vagyonelem tekintetében. Az ellenőrzési jogot kiterjesztően kell értelmezni, tehát az ellenőrzési jog például megilleti a kiskorú kedvezményezett törvényes képviselőjét is.

Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen területeken alkalmazható a bizalmi vagyonkezelés. A hárompólusú rendszer lényege elsősorban a vagyonrendelő vagyonnal kapcsolatos akaratának biztosítása, ennél fogva a bizalmi vagyonkezelés alternatívája lehet a végrendelkezésnek. A bizalmi vagyonkezelés alkalmas továbbá a vagyon védelmére a hitelezőkkel szemben, hiszen ahogy arra korábban már rávilágítottunk, a vagyonkezelésbe adott vagyonra a hitelezők nem tarthatnak igényt, tehát a konstrukció megakadályozza harmadik személyek követeléseinek az érvényesíthetőségét. A jogintézmény hasznos lehet továbbá az olyan családi vállalatok számára, ahol zökkenőmentesen kívánják az ügyvezetésben bekövetkező generációváltást lefolytatni.

A bizalmi vagyonkezelés népszerűségének növekedése többek között annak is köszönhető, hogy az utóbbi években a magyarországi belpolitikában is állandó téma a cégutódlás problémája. A bizalmi vagyonkezelés segítségével a potenciális utód ilyen módon vagyonkezelővé válhat, aki a vagyonkezelésbe adott cégekben tulajdonosi jogokat gyakorolhat, a korábbi tulajdonos pedig kedvezményezettként továbbra is  részesülhet a cég adózott eredményeiből. Végül érdemes megemlíteni, hogy a bizalmi vagyonkezelés különösen alkalmas lehet adóoptimalizálásra cégek eladása esetén, hiszen a bizalmi vagyonkezelés során a vagyonrendelés adó- és illetéksemleges ügylet, azaz egyik fél oldalán sem merül fel adó- vagy illetékfizetési kötelezettség.

Összefoglalóan tehát kijelenthetjük, hogy a bizalmi vagyonkezelés konstrukciója több alkalmazási területen alternatíváját jelentheti az eddig használatos és elterjedt jogi megoldásoknak, ezért minden lehetséges érintettnek érdemes bővebben is tájékozódnia a részletszabályokról.

Forrás: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, szerk.: Osztovits András