Ha úgy érezzük, nem tudjuk kibontakoztatni a tehetségünket az adott vállalkozásban vagy munkahelyen, ha hosszabb ideje minden reggel útban az iroda felé a hátunk közepére kívánjuk a munkánkat, ideje szünetet tartani. Az is lehet, hogy a teljes irányváltás a megoldás, ami persze egyáltalán nem könnyű. Ennek ellenére a világban egyre kevesebb az egyenesen ívelő, egész életre szóló, megszakítások nélküli karrierút. Ezt támasztja alá a Kelly Services felmérése is, amelyben a megkérdezett magyar munkavállalók kétharmada arra számít, hogy a következő öt évben karriert vált.
– Korábban a krízishelyzetek eredményeztek karrierváltást, míg ma a különböző szakmák, ismeretek és készségek keresettségében, illetve a személyes érdeklődési körben bekövetkező változások vezetik új utakra a munkavállalókat. Az emberek igyekeznek maguk irányítani a karrierjüket, így előfordulhat, hogy akár szakmai, akár magánéleti okokból egy időre kilépnek a munkaerőpiacról, majd ismét megjelennek ott. A munkaadóknak és a munkavállalóknak is alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy lassan a folyamatos, megszakítások nélküli karrier lesz a kivétel – mondja Jónás Anikó, a Kelly Services ügyvezető igazgatója.
Indul a töltekezés
Vannak országok, ahol bevett szokás a karrierszünet, azaz a munka nélkül töltött hosszabb idő, amely után a korábbi karrier megy tovább. Az úgynevezett sabbatical (azaz szombatév) kiváló lehetőség az önismeret fejlesztésére vagy a további életpálya átgondolására. Lehetőség arra is, hogy a cég számára fontos, de a kiégés határán lévő szakemberek kikapcsolódjanak és feltöltődjenek anélkül, hogy közben a munkahelyük elvesztése miatt kellene aggódniuk. És a munkáltatójuknak sem kell kényszerűségből másik kollégát találni.
Itthon azonban tartja magát az a furcsa nézet, hogy mindenki pótolható, és amíg jellemző az egzisztenciális szorongás, kevesen élnek a lehetőséggel. A munkáltatók sokszor attól félnek, hogy behozhatatlan hátrányt jelent, ha valaki ennyi időre kiesik a napi pörgésből, a munkavállalók viszont abban bizonytalanok, hogy tényleg visszavárják-e őket.
Magyarországon nincs a karrierszünetnek központi szabályozása, a cég és a munkavállaló közötti egyéni megállapodásra viszont bárhol van lehetőség. A külföldi példák alapján általában ötéves munkaviszony után van lehetőség az alkotói szabadságra, amely időszak számos módon eltölthető eredményesen. Van, aki nyelvtudása tökéletesítésére használja fel, mások a túlterheltség miatt elhanyagolt testüket helyezik a középpontba, és valamilyen fizikai munkába kezdenek, gyökeresen változtatva berögzült szokásaikon. A lelki feltöltődés is kiemelten fontos cél, ezért gyakori valamilyen jótékonysági, önkéntes munkába való bekapcsolódás. Fizetés – és szolgálati idő – viszont nincs ez idő alatt, anyagilag tehát nagyon fel kell rá készülni.
De erre is van megoldás. Úgy is tarthatunk szünetet, hogy közben dolgozunk. Hogy ez ellentmondásnak hangzik? Nos, ha úgy érezzük, nem bírunk többet a szürke hétköznapokból, a koszos városból, a hideg telekből, dönthetünk úgy, hogy lelépünk melegebb éghajlatra úgy, hogy nem hagyjuk abba a munkát. Egészen máshogy fogjuk látni a világot, ha a hétköznapok olyan helyen telnek, amelyet korábban csak utazási katalógusokban nézegettünk, és ha egy rövid úszás a tengerben épp belefér az ebédszünetbe.
Valami ilyesmire teremt lehetőséget a „jobbatical”, az észt startupcég által kitalált munkaforma. Hisz cégek az olyan, egyébként alapvetően nyaralóhelyként ismert tájakon is működnek, mint Bali vagy mondjuk Franciaország déli része. A csodás helyszíneken tevékenykedőknek is van szükségük szakemberekre, olyanokra, akik a saját területükön már bizonyítottak, és hajlandóak hosszabb időre – mondjuk egy évre – „elásni magukat” valamilyen, az üzleti világ központjaitól távoli helyen, most pedig már olyan is van, aki összeköti a két érintett felet.
Ez persze remekül hangzik, de be kell látni, hogy a váltásnak általában azért fontos része a kockázatvállalás. Vagyis szünetet egyáltalán nem csak akkor lehet beiktatni, ha a munkáltató is hozzájárul. Sok külföldi példa akad arra, hogy a dolgozó felmond a munkahelyén, és a „lyukas év” után keres magának új állást. Igaz, ez optimális esetben saját döntés, de ha másként fordítjuk a dolgot, akár az akaratunk ellenére bekövetkező szünetekben is meg lehet látni a lehetőséget.
Újra újat
A karrierszünet nem láblógatás, inkább lehetőség arra, hogy valamilyen teljesen ismeretlen területen tegyük próbára magunkat. Ez segíti a személyiség fejlődését, új készségek meglepően gyors kifejlődését, ami természetesen a munkában is hasznos. És sokszor nem egy tudatosan megtervezett tanulmányúttal kezdődik. A karriert építők szemében sokszor rettegett gyerekvállalás és szülési szabadság – természetesen a családi élet alapvető szempontjai mellett – például a későbbi munkavégzés szempontjából is hasznos lehet. A gyereknevelés során elsajátított problémamegoldó és „multitasking” képesség egyértelműen hasznára válik minden dolgozó embernek, de az is jellemző, hogy a hosszabb otthon töltött idő után szinte megváltásként várják a munkahelyi környezetet a fiatal szülők.
Hogy megtaláljuk az utat, ahhoz első lépésként azonosítanunk kell, hogy mi az, amiben tényleg jók vagyunk, és mit élvezünk a jelenlegi munkákban. Legyünk nyitottak, és szánjunk időt rá, hogy megismerjük, mi zajlik körülöttünk a világban! Számos olyan munka és üzlet pörög, aminek a létezéséről sem tudunk, és sok esetben még az elvileg ismert szakmákban sem tudjuk, hogy hogyan és mit is dolgoznak valójában. Váltani nem könnyű, szükség lesz hozzá sok munkára, tanulásra, alázatra – bizony, újra előttünk lesz az a bizonyos létra – és nyitottságra meg kockázatvállalásra és némi értékesítői vénára is, hiszen olyasmiről kell majd meggyőznünk embereket, hogy bár egész életünkben szoftvermérnökök voltunk, biztos, hogy mi lennénk a legjobb kalandtúra-fejlesztők. Tapasztalatok szerint egyre többen a „második fejezetben” találják meg az igazi kiteljesedést.
