„Transzferár-ellenőrzések során rendszeresen tapasztaljuk, hogy az adóhatóság nyilatkozattételre hívja fel az adózókat. Az ilyen esetekben bekért nyilatkozatok, információk az egyszerű kérdésektől kezdve, hogy például megvan-e az összes transzferár-nyilvántartás, átadták-e az összes nyilvántartást, egészen a szerződések részleteibe menő kérdésekig, sőt olykor munkaigényes számítások végzéséig is terjedhetnek” – hívta fel a figyelmet a Mazars. Ahhoz, hogy elkerülhessük a kellemetlenségeket – vagy akár a bírságot, a könyvvizsgáló cég szakértőinek segítségével végigkövetjük a nyilatkozattétel szabályait.
Jogunkban áll hallgatni
Az adóhatósági ellenőrzések során a helyzet tisztázásának egyik leggyakoribb eszköze az adózó nyilatkozattétele, amely lehet véleménynyilvánító vagy tényfeltáró. Az adózónak jogában áll nyilatkozatot tenni, vagy a nyilatkozattételt megtagadni. A nyilatkozattétel megtagadása miatt az ellenőrzés alá vont adózó számára nem lehet eljárási bírságot kiszabni, mivel a törvényben biztosított jogával él, viszont ha valótlan nyilatkozatot tett, megbírságolható.
Azt azonban fontos tudni, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség az ellenőrzés alá vont adózón kívül mindenkit kötelez a nyilatkozattételre. Azaz más adózó vizsgálatával összefüggésben bármely adózó nyilatkozattételre kötelezhető, viszont az ellenőrzés alá vont adózó a saját ügyében a nyilatkozattételt bármikor megtagadhatja. Az adóellenőr tehát az adózótól felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet, az adózó pedig köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni.
A transzferár-ellenőrzések során érdemes alaposan átgondolni minden nyilatkozat tartalmát. A nyilatkozat legyen egyértelmű, világos, tartalmazza az ügyre vonatkozó összes lényeges körülményt. Ugyanakkor ne tartalmazzon felesleges vagy redundáns információt, mert az alkalmas lehet a valóságtól eltérő következtetés levonására. Ne feledjük el, hogy az eljárás során tett nyilatkozatokért felelősség terheli az adózót, ami eljárási bírságban jelentkezhet, például félrevezető, összezavaró nyilatkozatot az adóhatóság az együttműködési kötelezettség megsértéseként értékelhet, és akár 500 ezer forintig terjedő bírságot is kiszabhat.
A véleményt tartalmazó nyilatkozatokra igaz, hogy elmaradásuk következménye az, hogy a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti. A tényfeltáró nyilatkozatok esetében már nem mindig igaz, hogy a nyilatkozattétel megtagadható. A nyilatkozattétel megtagadása miatt azonban az adózót nem lehet eljárási bírsággal sújtani, mivel az törvényben biztosított joga.
Volt arra gyakorlati példa ellenőrzés során, hogy a revizorok a felsőbb tulajdonosi struktúra, az alkalmazott transzferár-politikák, illetve a kapcsolt keretszerződések részleteivel kapcsolatban kértek nyilatkozatot vagy magát a szerződést. Mivel azonban egy kisebb leányvállalat nincs feltétlenül tisztában a magasabb szintű döntések részleteivel, ezeket az adatokat, nyilatkozatokat az adózó nem tudja megtenni. Illetve előfordult eset, hogy a leányvállalat a költségalapú árazás esetén a költségalap részletes összetevőit vagy az anyavállalat független partnerrel kötött keretszerződését nem ismerte, és ezt a kapcsolt fél sem tárta fel számára. A külföldi tulajdonos üzleti titoknak tekintette az adatokat, és nem volt hajlandó átadni azt, sem az ellenőrzés alá vont adózónak, sem az adóhatóságnak. Ilyen esetben az adózó nyilvánvalóan nem tud átadni olyan anyagot, ami nem áll a rendelkezésére, illetve nem tud általa nem ismert tényekre, körülményekre vonatkozóan nyilatkozatot tenni, Az adóhatóságnak, amennyiben egy ilyen dokumentumban található információra határozatában hivatkozni kívánna, nemzetközi megkeresés keretében kell megkeresnie a külföldi adóhatóságot, amely a kért információk megadására kötelezheti a kapcsolt vállalatot.
Az ellenőrzési eljárásokban mindenképpen célszerű együttműködni a revizorokkal, hiszen ez a hozzáállás vezet az ellenőrzések gyorsabb és kiszámíthatóbb lezárására, amely mind az adózóknak, mind az adóhatóságnak érdeke. Azonban egyes esetekben mérlegelni kell, hogy mely ponton lehet vagy néha kell a nyilatkozattételt megtagadni, és ez milyen következményekkel járhat.
