Visszafogott evés és ivás! Az jó, ha van a kezünkben egy pohár, de inkább alibinek, és víz, vagy narancslé legyen benne a kötelező első koccintás után. Soha ne érkezzünk éhesen a partira. Egyrészt, mert hamar becsípünk, másrészt mert akkor türelmetlen az ember, és a kelleténél is jobban idegesíti az évvégi mérlegbeszámoló. Ha túlságosan gyorsan nekiront valaki a büfének, megszólják. Ahogy ürülnek a poharak, úgy oldódik a gátlás, ami veszélyes, évek komoly munkáját teheti tönkre. A régi ex-szel is összefuthatunk – ezért is érdemes józannak maradni!

Mások sikereinek, díjainak örüljünk – vagy legalább tegyünk úgy. Ez mindig nagyvonalúságra vall, az irigy embert lesajnálják.

Elegyedjünk szóba a magas rangú főnökkel, akinek egyébként ritkán jutunk a közelébe. Nők esetében egy kedves, de nem kacér és félreérthető mosoly, határozott kézfogás, néhány értelmes, ügyesen időzített mondat feltétlenül jól jöhet. Semleges beszédtémák közül válogassunk. Stop a munkahelyi intrikáknak! Nem tudni, ki kivel van – vagy volt – jóban. Ne kritizáljunk senkit, politizálás tilos.

Elegyedjünk szóba az általunk még ismeretlen munkatársakkal, másik emeleten dolgozókkal, az adminisztratív munkát végzőkkel. A helyszín - ennek főleg a dicsérete, mert nem tudhatjuk, kinek a javaslatára bólintott rá a főnök - a menü, az időjárás, könyvek, színház, a közelgő ünnepek kimeríthetetlen témát szolgáltatnak. Ha táncos helyre megyünk, gondolkodjunk előre, milyen vicces ötlettel kosarazhatjuk ki a már kicsit becsípett kollegát.

Románc? Partin inkább csak szemeljünk ki valakit. Látványos nyomulás soha. Majd távozzunk finoman, észrevétlenül és menjünk át a szemközti bárba – persze nem a kollegákkal…