Egy-egy erősebb pillanatot akár 50-100 ezer ember is láthatott egyszerre élőben a közösségi médiában, ha összeadnánk, és megpróbálnák megbecsülni a különböző csatornák nézettségét. A videók teljes nézettsége pedig még ezt is bőven túlszárnyalja. Hiszen a 4-5 ezer (egyidejű) élő nézővel rendelkező közvetítések összes megtekintési száma könnyen átlépheti a százezres teljes nézőszámot. A 20.000 fölötti élő nézőt produkáló videók pedig a 4-500 ezres tartományba is könnyen bekerülnek.
Minek akkor az MTVA műsorain rugózni? – tette fel a kérdést Lévai Richárd Facebook-marketing szakértő Közösségi kalandozások blogján.
A kérdésnek természetesen erős politikai oldala van, hiszen ez a helyzet az ellenzék számára lehetőség. De most nézzük inkább a dolog média oldalát. Hiszen úgy tűnik, a közszolgálati tévé “elfoglalása” már csak szimbolikus ügy.
Gondoljunk bele, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt (is) egyértelmű volt: minden valamirevaló forradalomnak, lázadásnak el kellett foglalni azt a médiumot, amelyik a leggyorsabb, legközvetlenebb hozzáférést tudta biztosítani a legnagyobb tömeghez. Petőfiék idején ez még a nyomda volt, 56-ban a rádió, aztán már mindenhol: - így 2006-ban is, - a tévé került az előtérbe.
Ezen túl van azonban egy praktikus oka is, ami miatt érdemes a köztévé felületeiért is küzdeni az ellenzéki politikusoknak. (Bár arra senki nem gondolt korábban valószínűleg, hogy a “küzdelem” szó nem csak egy nyelvi fordulat lesz.)
Ez pedig nem más, mint az eltérő közeg.
A Facebook live-ok ugyanis a buborékhatás miatt csak egy korlátozott felhasználói réteghez jutnak el. Még ha az RTL, az ATV, az Index, a HVG és az összes független médium online és offline felületein egyszerre is tudna kommunikálni az ellenzék, akkor sem jutna el minden réteghez.
Van egy olyan jelentős csoport az országban, akikhez csak az MTVA felületein, illetve az MTI-n át vezet az út. Ráadásul ennek a rétegnek az elérésével amúgy is nehezen boldogul az ellenzék annak ellenére, hogy a szavazók jelentős részét teszik ki. Ha pedig még el is jut hozzájuk az üzenet az alternatív felületeken, hitelességet szeretni ebben a közegben elsősorban a közszolgálati adókon lehet. A sokszor megénekelt buborék hatás ugyanis nem csak online, offline is létezik, ahogy létezett mindig is.
Minél több live (élő), különböző szereplőktől (akár egyszerű tüntetőktől, akár politikusoktól, akár médiától), annál nagyobb az esély átjutni a buborékon. Annál több a lehetőség arra, hogy az egyoldalú tájékoztatásnak kitett rétegek találkozzanak egy másik nézőponttal. Vagyis ennek a fajta kommunikációnak, amit egyre ügyesebben használnak a politikusok is, igenis van értelme.
Plusz az élő közvetítéseknek van egy másik szerepe is, ez pedig a dokumentálás. Ha sok különböző élő közvetítés történik ugyanarról a helyről, talán könnyebb értelmezni akár utólag is, hogy mi történt. Könnyebb dokumentálni és élőben lehet olyan bizonyítékokat gyártani, amit nem lehet elvenni az embertől, mint egy sima kamerát.
Ráadásul a sok nézőpont, a sok különböző közvetítés egy helyen nagyobb transzparenciát biztosít. Bár így is meg lehet rendezni vagy utólag össze lehet vágni olyan jeleneteket, amik egy nézőpontból kiforgatják a helyzetet, de ha több telefon közvetít ugyanarról a helyről, a félrevezető szándékot is könnyebb leleplezni.
A Facebook live nem korszakalkotó eszköz, de minden korlátja és nehézsége ellenére segíthet a helyzetek tisztázásában. Nem helyettesíti a hagyományos hírszolgáltatást, de jól kiegészítheti, ha valaki ügyesen használja. Ha az indulatok nem csillapodnak – márpedig középtávon erre talán kevés az esély – azt gondolom egyre több olyan élő közvetítést fogunk látni, amik segítenek a politikai helyzetek tisztázásában.
