Ez is csak egy hobbi volt persze. - Ceglédről jártam fel Pestre dolgozni, viszont a ház messze volt az állomástól, és a fővárosban is közlekedni kellett valahogy. Egy olyan bringa kellett, amit magammal tudok vinni, ezért terveztem egy összecsukható biciklit. Az üzleti viseletre is figyelnem kellett, szóval az olajos bicikli lánc nem jöhetett szóba. Végül egy bordásszíj hajtásút építettem, a kimaradt alkatrészek viszont sokáig csak kallódtak körülöttem. Idővel ezekből jöttek az első ötletek: sörnyitót, kulcstartót és órát kezdtem csinálni belőlük – meséli a 47 éves Belső Péter, aki azóta számos megbízáson van túl. Az első lépések persze neki se mentek simán.
A Testestnevelési Egyetemen diplomázott szakember a kislányának készítette el az első bicikli alkatrészekből álló asztali lámpát. Lényegében ez volt a prototípus, ami akkora népszerűségnek örvendett Péter környezetében, hogy hamarosan beérkeztek az első megrendelések. Ezzel azonban nem csak öröm jött, hanem problémák is.
A prototípus olyan újrahasznosított alkatrészekből állt, amik már kikoptak a piacról, így az újdonsült dizájnernek gondoskodnia kellett a beszerzésről. A vasárnapi bolhapiacozás nem volt annyira szórakoztató, mint elsőre gondolná az ember, a megrendelők viszont ragaszkodtak a mintatermék kinézetéhez. Végül hivatalos beszerzőkhöz kellett fordulnia a vállalkozónak, viszont a magasabb gyártási ár miatt át kellett gondolni a termék beárazását. – A beárazás az egyik legnehezebb pont. Itt dől el, hogy milyen marketingtevékenységre van szükségünk, és számolni kell azzal is, hogy a magas árral egy komoly vásárlói réteget veszítünk el. A meghatározott árszinttel lényegében egy klubbot hozunk létre: az emberek nem azért fizetnek többet egy termékért, mert az annyival többet tud, mint olcsóbb társai, hanem mert ezzel ahhoz a klubhoz tartoznak, akiknek van ilyen termékük – magyarázza a termékdizájner, aki végül betéti társaság formájában folytatta a vállalkozást, hogy el tudja számolni az áfát, és így nagykerekből tudja megoldani a beszerzést.
Az üzlet beindult, de ekkor még nem egy kiforrott márka égisze alatt születtek az újabb és újabb művek. A két gyerekes vállalkozó az első időkben csak a termékre fókuszált. Mivel ekkoriban mindössze egyetlen áruja volt, az asztali lámpa hívószó köré építette a közönségét. Ezt a lámpát fejlesztette hétről-hétre. Nem csak a színekkel játszott, de egyre kompaktabb is lett a termék – idővel például már a fékkar szolgált a lámpakapcsolóként.
A termékpaletta bővülésével azonban a vállalkozónak bele kellett fognia brandépítésbe is. Mivel ekkor már nem csak kerékpár alkatrészekből, de többek között fűtés –és vízvezetékcsövek felhasználásával is készültek teljes világítás rendszerek, a névből ki kellett hagyni a bicikli szót. Végül az Industrial Kid név mellett döntött, igaz a különböző versenyeken még mindig saját néven jelenik meg termékeivel a tervező.
Többször felmerült, hogy bővíthetné a vállalkozást, és felvehetne valakit maga mellé, de ennek több lehet a hátránya, mint az előnye. – Ha foglalkoztatnék valakit magam mellett, az több milliós kiadást jelentene nekem évente, aminek finanszírozásához annyival több terméket kéne legyártani, hogy jó esetben is a saját béréért dolgozna az alkalmazottam egész évben. Ha úgy akarok bővülni, hogy az meg is érje, automatizálni kéne, de az szembe menne az egyedi és személyre szabott jelzőkkel, pedig ezekre épül a vállalkozásom – magyarázza az Industrial Kid alapítója, aki szerint a terméke attól igazán egyedi, hogy az a kapcsolatfelvétel pillanatától a megrendelővel való szoros együttműködésben és rendszeres kommunikációval jut el a megvalósulásig.