Kérdés, miért nem sikerült ezen túllépni, hiszen megvan a recept: jó üzleti terv, több lábon állás, konzervatív tervezés. Azonban a dolog nem ennyire egyszerű. A kkv-lét sajátja a tőkeszegény működés, és ennek nem az az oka, hogy a kisebb cégeket rosszabbul igazgatják, mint a nagyvállalatokat, sokkal inkább a kis cégekre jellemző attitűdre és járulékos tulajdonságokra vezethető vissza - hívta fel a figyelmet az OTP Business Trend szakcikksorozata.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 694 ezer működő vállalkozás közül 688 ezer tartozik a kkv kategóriába, közülük is 650 ezer mikro-vállalkozásnak minősül, 32 ezer pedig kisvállalkozónak. Közepes vállalatból 5 ezer, nagyvállalatból pedig 6 ezer működik Magyarországon.

Kép: Pixabay

A rendkívül nagy létszámú mikro-vállalkozói kör sajátja, hogy a többi céghez képest kimagasló arányban szolgáltató tevékenységet végez. Vagyis viszonylag szűk eszközállomány, beruházás és innováció mellett működnek ezek a cégek, a tőkeszegénység már az indulásnál jellemző rájuk, és ezt nem is nagyon tudják kinőni. A kis cégek másik jellemző sajátossága ugyanis az, hogy működésük célja nem elsősorban a világ megváltása, hanem az alkalmazottak és a cégvezetés megélhetésének biztosítása. Mindezekből pedig egyenesen következik, hogy a kis cégek helyzete erősen determinált. A szolgáltatótevékenységből – pontosabban az innovatív beruházások hiányából – következik, hogy  viszonylag alacsony a termelékenységük, ezt erősíti az is, hogy nem elsődleges céljuk a dinamikus növekedés. És mivel a vállalkozások elsősorban megélhetést biztosítanak, a kockázatvállalási hajlandóságuk is meglehetősen kicsi.

Ezek a körülmények pedig megágyaznak annak, hogy a kis cégek tőkehelyzete törékeny, likviditásuk pedig sok esetben alacsony marad. Hiba tehát azt hinni, hogy csak akarni kell, csak vállalkozói kedv kell, és máris szárnyalni fognak a kis cégek, ezt ugyanis irreális volna általánosan elvárni tőlük. Az azonban igaz, hogy a helyzetükön lehet javítani.

A segítséget az idegen tőke jelentheti. Mivel a tulajdonos és a cégvezető tipikusan ugyanaz a személy vagy kör, ezért a befektető bevonása a legtöbb esetben nehezen képzelhető el. Az idegen tőke persze nemcsak befektetést jelenthet, hanem hitelt is, legyen szó szállítói hitelről vagy banki kölcsönről. Ami a szállítói hiteleket illeti, a helyzet egyszerű: a tőkeerősebb, likvidebb cég erősebb, így könnyebben tud kialkudni számára kedvezőbb feltételeket. Vagyis rövidebb fizetési határidőt tud megszabni a vevőjével szemben, így javíthatja saját likviditását. Ellenkező esetben ő lesz kiszolgáltatva a partnerének, így akár a szokásosnál hosszabb fizetési határidőt is kénytelen lesz bevállalni.

Ami pedig a banki hiteleket illeti, jellemző, hogy a kisebb jövedelmezőségű szektorokban, illetve azoknál a cégeknél, amelyeknél alacsonyabb a likviditás, inkább a rövid lejáratú hitelek dominálnak, míg a jövedelmezőbb területeken, és a magasabb likviditású cégeknél a hosszabb futamidőt választják. Minél nagyobb egy vállalkozás jövedelmezősége, minél nagyobb a likviditása, annál kevésbé szorul rá a rövid futamidejű hitelekre. Így hosszabb távra tud tervezni.

Más a helyzet, ha alacsony likviditással, alacsonyabb termelékenységgel működik a cég. Ebben az esetben ugyanis számára a rövid távú hitelek jelenthetnek elsődleges megoldást, hiszen ezek révén egyensúlyban tudja tartani pénzügyeit. Ennek persze ára van, nem mindegy tehát, milyen kondíciókkal tud rövid távú hiteleket felvenni.

A cégek ezt is folyamatosan számolgatják, és a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint keresik is a rövid és hosszabb lejáratú hiteleket egyaránt. Az év közepéig éves összevetésben 750 milliárd forinttal emelkedett a vállalati hitelállomány, ez 12 százalékot meghaladó éves bővülésnek felel meg. A komoly érdeklődést jól szemlélteti, hogy például egy, az OTP Business által nyár közepén bevezetett kontsrukciót pár hónap alatt több mint kétszáz kkv vette igénybe, a hitelkihelyezés pedig meghaladta a 4 milliárd forintot.