A döntés előtt tíz főnökből kilenc kikéri a munkatársak véleményét, hét tárgyalópartnerei információira is támaszkodik és hat vezető tájékozódik rendszeresen az online médiából - összegezte Dara Péter, a DEVISE Hungary ügyvezető igazgatója a felmérés eredményét összegező közleményben.

A számos külső és belső konfliktussal szembenézni kénytelen vezetők közel kétharmada úgy érzi, hogy fel is tudja vállalni a véleményütközéseket, s habitusát inkább a konfliktusvállalás jellemzi. Annak ellenére, hogy az ügyfelekért vívott harc egyfajta folyamatos versenyt jelent, a válaszadó vezetők inkább együttműködő típusúnak érzik magukat. A vezetők közel háromnegyede azt "vallotta", hogy az érzelmek kevésbé befolyásolják döntéseiket, hiszen 85 százalékuk inkább racionálisan dönt. Mindez azért érdekes, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az intuíció is elengedhetetlen vezetői készség - mutatott rá Junkert Andrea az RSM DTM HR üzletágának vezetője. A döntéseket befolyásoló tényezők közül az adott szervezet pénzügyi helyzetét nevezték meg a legfontosabb tényezőként, ám a vállalati középvezetők a tulajdonosi elvárásnak történő megfelelést helyezték az első helyre.

Közösségi média egyre nagyobb szerepben

A középvezetők határozottan több információhoz jutnak a szervezeten belül a formális és informális csatornák kombinációján keresztül, a felső vezetők inkább a formális csatornákat használják. Az állami vagy önkormányzati szervezeteknél dolgozó vezetőkre ez ugyancsak kiemelten jellemző. Ők ráadásul a kihívások kezelése, vezetői működésükből fakadó nehézségeik leküzdése során sokkal kevésbé tudnak akár a csoportos problémamegoldásra, munkatársaik véleményére, coachra vagy tanácsadóra támaszkodni, válaszaik alapján az esetek felében magukra vannak hagyva problémáikkal, azokat kizárólag saját erőből kell megoldaniuk.

Megdöbbentő a nyomtatott média, a televízió és a rádió - mint a döntéshozatalt megalapozó információforrás - visszaszorulása a vezető tevékenysége során, miközben az online média szerepe egyre inkább felértékelődik, illetve a közösségi média is egyre több döntéshozó életében kap teret - ismerteti a közlemény. 

A "Hogyan dönt a döntéshozó?" kutatás leginkább figyelemreméltó eredménye, hogy a vezetők a legtöbb információt döntéseikhez tárgyalásaik során a tárgyalópartnerektől szerzik. Ez azért is meglepő - hívta fel a figyelmet Dara Péter -, mivel a tárgyalópartnerektől származó információforrások feltétel nélküli el- és befogadása óriási veszélyeket rejthet magában.

Minden 10. a túlélésre játszik

A vezetők több mint háromnegyedét leginkább a szakmai fejlődés és a sikerek motiválják, inspirálják, de minden tizedik vezető a túlélésre és a kudarcok elkerülésére kénytelen fókuszálni. Hangsúlyeltolódások vannak az első számú vezetőknél, a férfiaknál, illetve az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló szervezeteknél, ahol motiváló tényezőként a siker került első helyre. A társadalmi elismertség pedig az első számú vezetők esetében lényegesen fontosabb, mint a középvezetőknél.

A nyomasztó jelenségek közül a tervezhetőség kérdése került a legelső helyre, amiben a jogszabályi környezet változásai is kiemelten közrejátszanak. A létszámleépítéstől és annak kezelésétől még mindig tart öt vezető közül egy, s az átlagnál is jobban a külföldi tulajdonú cégek, valamint az állami szervezetek vezetői.

Dekonjunktúra

A vezetők mindössze 2,4 százaléka érzi azt, hogy nincs már hová fejlődnie. A vezetői készségek, képességek terén a kutatás által megjelölt húsz faktor közül nem akadt olyan elem, amely a kutatásban résztvevők közül valakinek ne okozna gondot. A válaszadók fele ráadásul egyszerre több mint tíz területet is felsorolt, kritikusnak érezve azokban saját kompetenciáit. Nem véletlenül tapasztalható a vezetői tréningek, a vezetői készségfejlesztés vagy akár a coaching felértékelődése, amely nem elválasztható az elmúlt két év dekonjunktúrája okozta, számos vezető és cége korábbi sikereire gyakorolt negatív hatástól - emelte ki egyaránt Dara Péter és Junkert Andrea.

Az eredmények alapján markáns különbségek mutatkoznak a magyar és a külföldi cégeknél dolgozó vezetők költséggazdálkodási képességeit tekintve, előbbiek sokkal inkább fejlesztendőnek érzik magukat e téren. Az állami/önkormányzati szervezeteknél dolgozók kevésbé bírják a magasabb terhelést, nagy az igény a stresszkezelés megtanítására. A férfi vezetők pedig kétszer nagyobb mértékben keresnek segítséget a pozitívabb gondolkodás, a csapatépítés, a munkatársak együttműködésének fejlesztése terén is.