PP: Zsolt, számodra hamarosan véget ér a munka, néhány hét és hivatalosan is Dóra veszi át a pozíciódat. Várod már, hogy január elsején lekerüljenek a gondok a válladról?
Kemény Zsolt: Nem mondhatnám, hogy várom, de a váltással kapcsolatban jók a megérzéseim. Tudom, hogy Dóriban teljesen megbízhatok, megnyugtat, hogy nem az ismeretlenbe ugrunk bele egy vadidegennel, hanem olyan ember végzi majd a munkámat, akivel otthon is jó a kapcsolatunk. A lányos apukákról azt mondják, hogy megengedőbbek, védelmezőbbek a lányukkal, és azt hiszem, hogy ez így is van rendjén, de most már bátran állíthatom, hogy Dóri készen áll, emberileg és szakmailag is felkészült a feladatra.
Akkor január elején már be sem jössz?
Ami azt illeti, a 2019-es év zárása még az én felelősségem, így az éves mérleg beadásáig, április végéig még van feladatom. De a 2020-as évet érintő minden döntés és felelősség már Dórié, ez már idén is így volt. De már most is szeretnék több időt, figyelmet fordítani a családomra, több időt tölteni a feleségemmel. Akár egy hosszú hétvége valahol, vagy ott a detki házunk, ahol mindig van tennivaló.
A munkádat korábban megszenvedte a család?
Néha úgy érzem, hogy igen….
Dóra, te is így éreztél?
Dóra: Egyáltalán nem. A szüleim mindig hangsúlyt fektettek a minőségi időtöltésre, és ez a mai napig így van. Megvannak a saját kis rituáléink, a hagyományaink, amelyek összekötnek minket. Most is már a karácsonyra készülünk és az egész család együtt lesz.
A karácsonyi asztalnál a munka is szóba kerül?
Zsolt: Nem, sosem keverjük a családdal töltött időt és a munkát.
Dóra: Erre mindig nagyon ügyeltünk. Olyannyira, hogy amikor tavasszal Kanadában voltam nyelvet tanulni, az iskola után minden nap felhívtam a szüleimet, de akkor csak a családot érintő dolgokról beszéltünk, Zsolt inkább felhívott reggel a munkahelyéről és külön tárgyaltunk a munkahelyi dolgokról.
Mindig ilyen szorosan kötődtél a szüleidhez?
Igen. Akármikor kellett, mindig számíthattam rájuk.
Miért nem kezdtél el az egyetem után azonnal a MagiComnál dolgozni?
Ez meg sem fordult a fejemben. Ahogy mások gyerekei, úgy én sem nagyon jártam be apukám munkahelyére – pedig a cég és én tulajdonképpen testvérek vagyunk, hiszen szinte együtt nőttünk fel. De, amikor végeztem az egyetemen, meg akartam mutatni, hogy én magam is ki tudom harcolni a pozíciómat és meg is tudok állni a lábamon.
És most miért tűnik a MagiCom vonzóbbnak, mint mondjuk egy multinál betöltendő pozíció?
Mert hatalmas kihívás. Édesapámék egy kisvállalkozásból jól menő kkv-t építettek fel, szeretném legalább ilyen jól, de inkább még jobban is végezni a munkámat.
Ez egy életre szóló elkötelezettség…
Igen, több barátom meg is kérdezte, hogy komolyan szeretnék harminc évig egy kkv gazdasági vezetője lenni? Meg sem fordult nemleges válasz a fejemben, annak ellenére, hogy valóban, ebből a pozícióból már nem fogok tudni továbblépni. állandóan új kihívást kell majd keresnem a munkában, új célokat kitűzni, de most semmit sem szeretnék ennél jobban csinálni. Azt akarom, hogy apa büszke lehessen rám.
Az elmúlt másfél év a bejelentés óta, miben volt különleges számotokra?
Zsolt: Dóri egy éve tanulással, kapcsolatépítéssel telt. Ez igencsak jól sikerült, mert sokszor olyan dolgok is a tudomására jutnak, hogy én is csak nézek. Sokkal közvetlenebb kapcsolatokat alakított ki a munkatársakkal, mint én.
Dóra: Számomra az egyik legnagyobb változás, hogy felköltöztem a negyedik emeletre.
Ez miért volt olyan nagy változás?
A negyedik emelet a vezetői szint, így végre közvetlenebb módon juthattam információhoz, nemcsak a cigiszünetben elkapott morzsákra támaszkodhattam. Beülhettem és be is ültem a vezetői értekezletekre, nap mint nap együtt dolgoztam Zsolttal és Andrással, láttam ők hogyan végzik a munkájukat. Bevontak minden 2020-at érintő döntésbe.
Nem volt ez megterhelő?
Apró lépésekkel, de az egész folyamat gyorsan a mindennapok részévé vált, nem éreztem úgy, hogy egyre több és több feladatot sóznak a nyakamba.
Dénessel, a kijelölt ügyvezetővel milyen munkakapcsolatot sikerült kialakítani?
A munkakapcsolatunk eddig is jó volt, sokszor dolgoztunk együtt, kialakult kettőnk között a megfelelő kommunikáció, mindketten arra törekszünk, hogy ez a hajó jó irányba menjen.
És ez ugyanaz az irány mindkettőtök elképzelése szerint?
Dénes megosztotta velem a cégről alkotott jövőképét és én is megosztottam vele az enyémet. Sikerült összehangolnunk az elképzeléseinket, elkezdtünk egy olyan rendszert kiépíteni, hogy ne érjen minket majd hidegzuhanyként, amikor január elsejével valóban nekünk kell vezetnünk a céget.
A te helyzeted több szempontból is különleges: részben gazdasági vezető is leszel, de részben a tulajdonosok, a család képviselője is a cégen belül…
Többen is megkérdezték, hogy szeretnék-e ügyvezető lenni, nemhiába válaszoltam ezt, hogy nem, mert nem érzem kompetensnek magam a területen, de gazdasági területen igen. Ha valaki olyan kérdésben fordul hozzám, mi a Dénes asztala, akkor hozzá fogom irányítani, de azt is várom, hogy a gazdasági kérdésekben is hozzám forduljanak.
Másképpen kezeltek téged a munkatársak, mert te a főnök lánya vagy? Különösen a bejelentés után, hogy te veszed át Zsolt helyét a cégnél?
Szó sincs róla. Azelőtt sem azért beszélgettek velem, mert a főnök lánya vagyok és azután sem változott a kapcsolatunk. Ha elmegyünk este sörözni valahová, akkor nem azért kerülök rá a címlistára, mert „Dórit nem szabad lehagyni”.
Mit fogsz másképpen csinálni, mint édesapád?
Ez a generációváltás jelentős fordulat a cég életében, és mint minden változás, ez is komoly veszélyeket rejt magában. Még ha másként is szeretnék valamit csinálni, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra átvinni, hogy a cég működése zökkenőmentes maradjon. Igen, vannak olyan dolgok, amiket másként csinálnék: szeretem a határozott döntéseket, a következetességet és fontos volt az elmúlt években, hogy olyan kép alakuljon ki rólam, miszerint következetes vagyok. Világítsunk rá a hibákra. Pontosan ezt kértem édesapámtól is, hogy ha hibázok valamiben, akkor azt jelezze. Ő inkább konfliktuskerülő, de én nem ilyen vagyok. Én inkább felvállalom, hogy jelzem, ha valaki, valamit nem jól csinált.
Zsolt, te konfliktuskerülő voltál?
Zsolt: Én inkább emberközpontúbb módszereket tartok megfelelőnek a cég irányításához, szinte a kollégákat is családtagként kezelem, ha valaki nem jól csinál valamit, akkor megbeszélem vele, de én nem voltam olyan ember, akitől félni kell….
Dóra ezek szerint tőled félni kell?
Nem, én nem retorziókat akarok, hanem azt, hogy kétszer ne kövessük el ugyanazt a hibát. A célunk az, hogy tovább nőjön a cég, akár a jelenlegi méretének duplájára is és ha nem vagyunk következetesek, akkor ez kifog rajtunk. Attól még, hogy valaki következetes még nem kell udvariatlannak lennie. Ez egy családi vállalkozás, de ha növekedni akarunk, akkor szükség lesz a folyamatok következetesebb betartására.
Mire számíthattok a 2020-as évben, milyen hónapok elé néz a MagiCom?
Zsolt: 2019-ben volt néhány üzleti megpróbáltatásunk, amit a csapat segítségével vészeltünk át. Amikor egy üzleti partnerünk bejelentette, hogy nem működik velünk tovább együtt, a felszabaduló munkaerőt gyorsan kellett elhelyeznünk, és mindenki, de tényleg mindenki a maximumot hozta ki magából. Azt hiszem ez is bebizonyította, hogy milyen remek csapatot hagyunk az új vezetőknek, és már most vannak olyan elképzeléseik, és formálódnak új lehetőségek, amelyek, ha bejönnek, kiváló év elé néz a cég.
Dóra: Dénes számára és számomra is fontos volt, hogy megerősítsük. elismerjük a munkatársak teljesítményét és egyértelművé is tettük, nem fogunk változtatni a csapat összetételén. Az, hogy a MagiCom értékként kezeli az embereket és nem eldobható eszközként, helyes stratégiának bizonyult 2019-ben, mert ha nem így teszünk, a gond akár komoly bajjá is válhatott volna. De kiderült, hogy nem csak akarunk küzdeni, hanem tudunk is küzdeni a cégért, közös a célunk és összetartott a csapat, senki sem kezdett el álláshirdetéseket böngészni. A 2020-as évre már szépen jönnek a megrendelések, attól nem félek, hogy nem lesz mit csinálnunk, ha nem is duplázzuk meg árbevételünket, de mindenképpen egy a jelenleginél erősebb évet várhatunk 2020-ra.
Névjegyek
