A Focus: Use Different Ways of Seeing the World for Success and Influence egyik recenzense viccesen így írt: a könyv segít jó házaló ügynöknek lenni, gyereket nevelni és második randit kapni a kiszemelt jövendőbelitől. De ha véletlenül mégsem, akkor legalább abban, hogy jobbak legyünk az udvarlónk céltudatos kidobásában, aki feleslegesen nyaggat minket. A szerzőpáros, Heidi Grant Halvorson, a Columbia University Motivációs Kutatóközpontjának vezetőhelyettese és Tory Higgins szerint a motiváció természetének két formája van: a promóció és a prevenció.

 A tehetség csak félsiker

A szerzők szerint annak alapján, hogy az egyént melyik habitus működteti, megjósolható a jövőbeli teljesítménye. A preventív típus lassabban dolgozik, de rendszerint kevesebb hibát vét, jól boldogul a szabályokon nyugvó, részletek iránt érzékeny, precizitást követelő munkakörökben, viszont kiveri a veríték, ha közeledik a határidő. A promotív alkalmazott remekel az ötletelőértekezleten, gyorsabban végez el mindent, és mindig a „legjobb szcenárióval” számol. Amikor minden klappol, sikeres, de nem igazán brillírozik a válságmenedzselésben.

„Hogy miként magyarázod meg az életedben a kihívásokat, nehézségeket, az pontos előrejelzője annak, ami történni fog veled. A kitartásnak van a sikeredben a legnagyobb szerepe, s nem a képességeidnek” – állítják a szerzők. Tipikus amerikai gondolatminta ez. A sikercentrikus társadalmat tükrözi a könyv „ettől leszel sikeres”, a „sikeres emberek így csinálják másképp” típusú retorikája. A szerzők szuggerálják az olvasóikat, akár a trénerek: „Arra figyelj, amit csinálsz, ne arra, ami hiányzik!” „Az akaraterőd olyan, mint egy izom. Minél többet edzed, annál erősebb lesz.”

Egyéni és csoportfókusz

A szerzők sorra veszik, hogy a kollégák s a belőlük összeálló csoportok motivációi hogyan harmonizálhatók a cég céljaival, miként erősíthetőek speciális jutalmazási rendszerrel és visszajelzésekkel, hogyan építhetők teamek egy-egy sajátos motiváltság köré.

A könyv a hatékonyabb reklámozáshoz, marketinghez, piaci pozicionáláshoz is ad ötleteket. A promotív tudatú egyének szeretik kipróbálni az új kütyüket, alkalmazásokat, divatokat, éttermeket, újrafesteni a lakást, a zsigerből preventív emberek inkább elvannak azzal, amit már ismernek. Az „Élvezze az életet! Ez a termék segít” az egyik típusnál hat, a „Ne mulassza el élvezni az életet! Legyen ez a termék része a napi rutinnak!” reklámszöveg másoknál célravezető.

Az is kiderül a könyvből, hogy a különböző magatartási minta nem csak az egyén sajátja. Vannak a promóciót (előrelépést) díjazó társadalmak, ilyen az Egyesült Államok, ahol a technológiai újítókat és a társadalmi reformereket becsülik nagyra, míg például a távol-keleti kultúrák inkább hagyománytisztelők.

A szerzők két részre osztják az emberiséget e skálán, s így finoman szólva egyszerűsítenek. Ám realisták, s tudják, senki sem fekete vagy fehér. Mindannyian a konzervatív és a progresszív indítékok között ingadozunk, s értelemszerűen cselekedeteink is vegyesek. Sőt, más motivál az életünk különböző szakaszaiban (kamaszként, középkorúként, nyugdíjasként), sőt egyazon időben életünk különböző területein is eltérően viselkedünk.

Pró és kontra megvilágításban

Az emberek nagy részében azért érvényesül egy „domináns fókusz”, vélik a szerzők, akik azzal is tisztában vannak, hogy minden (meg)szokásnak vannak előnyei és hátrányai. Tehát a két „fókusztípust” pró és kontra megvilágításban vizsgálják. Aki preventív elme, túlságosan korlátozhatja magát, ha folyton csak a múlt kudarcaira fókuszál. Benne az előretekintő látásmódot, a tervezést, a kitartást kell erősíteni. A promotív elmét viszont nem árt néha visszafogni, hogy átgondolja tetteit, mielőtt túl nagy kockázatok bevállalására ragadtatja magát.

A könyv ötleteket nyújt arra, hogyan tudjuk előnyünkre felhasználni a fókuszálási képesség bennünk megbúvó fajtáját.