Előfordulhat, hogy az adott munkavállalóra valamilyen speciális versenytilalmi, adatvédelmi, vagy a munkavégzés helyére, az alkalmazandó jogra, valamely speciális juttatásra vagy munkafeltételre vonatkozó rendelkezést lenne szükséges vagy hasznos, ez azonban a „nagyüzem”, a feszes határidők miatt nem kerül bele a munkaszerződésekbe. A fentiek miatt hasznos lenne a felvételi eljárás során figyelmet fordítani a fent említett kérdésekre – figyelmeztet Fodor T. Gábor munkajogász együttműködő partnerünk, a HR Portál oldalán közölt írásában.
Nagyon gyakori, hogy a versenytilalmi klauzulák is egy kaptafára készülnek. Holott a cégérdek nyilván mást kíván meg egy IT-s szakember, egy HR-es, vagy egy sales-es kapcsán, nem ugyanazok a veszélyek fenyegetnek az egyes szakemberek távozásával kapcsolatban, nem ugyanazokat a céges érdekeket kell védeni. Hasznos lenne a fentiek kapcsán a versenytilalmi megállapodások egyéniesítése is.
A „nagyüzemi” munkaszerződés-gyártás másik veszélye az, hogy a munkaszerződésekre az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályrendszer alkalmazásra kerül. Ez lényegében azt jelenti, hogy a munkavállaló figyelmét érdemes lehet felhívni a szokásostól eltérő feltételekre a munkaszerződésekben.
További kérdésként felmerülhet, hogy mennyiben érdemes olyan kérdéseket, mint az adatvédelem, a titoktartás, vagy a munkaviszonnyal kapcsolatos munkáltatói elvárások, a munkaszerződésben szabályozni. Ezen kérdések valós szabályozási helye a munkáltató szabályzatokban lenne.
Ugyanígy jellemző hiba, hogy a munkaidőt „heti 40” órában állapítják meg. Ez hibás, hiszen a munkaidő nem minden héten lesz 40 óra, pl. a munkaszüneti napok körüli munkarend kapcsán. Az ilyen kikötés igen könnyen értelmezhető beosztási szabályként, ami problémás lehet, ha heti 40 óránál hosszabb munkavégzési időt kívánunk elrendelni. Napi 8 órás munkaidő esetén nem is szükséges a munkaidőről a munkaszerződésben rendelkezni.
