A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 70.§ (3) bekezdésének „d” pontja szerint, üzletpolitikai reklám célú juttatás az olyan adómentesnek, illetve üzleti ajándéknak nem tekinthető juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá. Ez a juttatási forma, amelynek keretében a vállalkozás szóró-ajándékokat vásárolhat és szétoszthatja azokat anélkül, hogy nyilvántartást kellene vezetni a megajándékozottakról. Befizetendő közteher ugyan kapcsolódik hozzá, de egyes szakemberek megtérülő befektetésként értékelik – figyelmeztet szakértői cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online.
Az ajándéknak ez a formája adózási szempontból az ún. egyes meghatározott juttatások körébe tartozik, mely csak azért fontos, mert ez a kissé nehézkes megfogalmazás meghatározza azt is, hogyan kell az előírt feltételeknek megfelelő kisebb ajándékok után adózni. Az „egyes meghatározott juttatások” köréhez az szja és az eho-törvény a következő befizetendő közterheket rendeli, melyeket a cégnek (vállalkozásnak) kell teljesítenie: az ajándéktárgy beszerzési árának 1,19-szeres értéke után 16 százalék a személyi jövedelemadó, és ugyanezen 1,19-szeres érték után 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az ajándékot juttatónak.
Az üzleti ajándékot tipikusan az üzleti partnernek, az üzleti kapcsolat további fenntartása érdekében, valamint reménybeli üzletfélnek a szerződéses kapcsolat létrejöttének elősegítése érdekében adják a vállalkozások.
Az üzleti ajándék adózási szempontból szintén egyes meghatározott juttatásnak minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvény 70.§ (2) bekezdése értelmében. A vállalkozások az üzleti ajándék minden forintja után 51,17 százalék közterhet fizetnek be az államkincstárba (1,19-szeres adóalap után 16 százalék szja és 27 százalék eho). Megjegyzem, hogy ha a belföldi magánszemély külföldön, külföldi cégtől kap üzleti ajándékot, akkor a magánszemélynek nem keletkezik adókötelezettsége.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú mellékletének 8.14. a) pontja szerint, a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes, az üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye - megfelelő magánszemély számára adott árengedmény, visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az - megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték.
a) nem pénzt adnak juttatásként,
b) üzletpolitikai célból adják,
c) magánszemélyek számára történik a juttatás,
d) egy nagyobb kört érintően nyújtják,
e) nyilvánosan meghirdetett módon,
f) értékesítéshez kötődik a juttatás,
g) nem lehet vetélkedő vagy verseny díja, illetve sorsolás eredménye a nyújtott ajándék.
Az üzletpolitikai cél, illetve annak kritériumai nincsenek meghatározva a személyi jövedelemadóról szóló törvényben. Ezért magunknak kell megfogalmazni azt, hogy mi az a cél, amit a juttatás nyújtásával el kívánunk érni, és az üzlet növekedése szempontjait előmozdítja.
Igaz, hogy az áruminta is a vevők (potenciális vevők) vásárlásra való ösztönzését szolgálja, de mégsem azonos az üzletpolitikai célból adott juttatással. Árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas. Az áruminta adómentességét biztosítja a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 8.14. pontjának b) alpontja.
E rendelkezés szerint a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes, a kifizető által üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta. A 2013. január 1-jével hatályba lépett törvény módosítás következtében a térítésmentes juttatások körében feltétel nélkül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő, elismert költségnek minősül az áfa-törvény szerinti áruminta.
Mind a magánszemélyeknek, mind pedig a társaságoknak nyújtott áruminta elismert költségnek minősül a juttatónál.
