Kép: PP

Új helyzet tapasztalható a hazai vállalatoknál: egyre gyakoribb, hogy a gazdaság fejlődését meghatározó cégek bővíthetnék piacukat a megfelelő kereslet nyomán, de kapacitásuk bővítéséhez, technológiai fejlesztéseikhez nem találnak elegendő és/vagy megfelelően képzett munkaerőt. (Az utánpótlás is ezer sebből vérzik.)

Eközben egyre több vállalat küzd komoly gondokkal, hogy megtartsák alkalmazottaikat, illetve a (külföldre vagy belföldre) távozókat pótolják. Ezzel egyidejűleg a közszférában foglalkoztatottak száma nem csökken, és ebben vélhetően olyan – politikailag indokolható – aggályok is közrejátszanak, hogy a leépítések révén számos állami alkalmazott (beleértve a közmunkásokat is) a munkanélküliek ma már csökkenő táborát növelné.

A feszített munkaerő-piaci helyzet erős béremelési nyomás alatt tartja a munkaadókat, ráadásul a világszinten magas adóék miatt a munkavállalók egységnyi nettó bérpozíciójának számottevő javítása aránytalan vállalati terhet jelent. Ha a reálbérek emelkedése a hatékonyság megfelelő emelkedése mellett tud megvalósulni, az a munkaadóknak is érdeke, hiszen például a belföldi piacra szállító cégek a kereslet növekedésére számíthatnak. A munkaadók az eredményes gazdálkodás mellett a fenntartható működésben érdekeltek és ennek feltétele a kiegyensúlyozott, munkaerejét bővítve (képzés, egészség) fenntartani képes munkavállalói kör.

A MGYOSZ szerint a helyzetet gy lehetne kezelni, ha a versenyszféra munkaerőigényeinek növekedésével párhuzamosan a közmunkára fordított források egyre növekvő részét kormányzat a mobilitás, és ezen belül is a relokáció (átköltözés) és a hatékony képzés támogatására fordítaná.

Ezenkívül az MGYOSZ azt fogalmazta meg, hogy az államnak meg kellene elégednie a munkával kapcsolatos terhek reálértéken való szinten tartásával. Más szóval, a gazdaság reálértéken való növekedésének közvetlen eredményének ez a része ne a reálértéken nagyobb állami költekezést tegye lehetővé.

Mit is jelentene ez? Azt, hogy amennyiben az egyik évben az infláció 2%, a versenyszféra béremelkedése 5%, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók (TB, stb.) csökkenjenek 3%-kal (azaz ami ma 31,5% az legyen 30,55%). Ez a szabály legyen mindaddig érvényben, amíg az adóék nem éri el a visegrádi országok (esetleg az újonnan csatlakozott EU-tagok) átlagát - javasolja az MGYOSZ.