Bár az adóhatóság – a korábbi ellenőrzési gyakorlat tanúsága szerint – eddig is előnyben részesítette, sőt, bizonyos esetekben el is várta a piaci szereplőktől, a rendelet immár az esetek jelentős részében kötelezővé teszi a statisztikai szűkítés, interkvartilis alkalmazását. Ennek során a szokásos piaci ár meghatározásakor az összehasonlító elemzésben szereplő ártartománynak csak a szélső 25 százaléktól megszabadított középső, 50 százalékos része vehető figyelembe.
(Ráadásul már több vállalkozás minősül kapcsolt vállalkozásnak idéntől!)
Az interkvartilist minden esetben alkalmazni kell, ha
• az adózó a szokásos piaci árat viszonteladási árak, költség és jövedelem, ügyleti nettó nyereségen alapuló, vagy a nyereségmegosztásos módszerek valamelyikével (tehát az összehasonlító árak módszerétől eltérő metódussal) határozza meg,
• az összehasonlító elemzést adatbázis segítségével végzi el,
• az összehasonlításra eredményül kapott minta pedig meghaladja a 10 vállalatot, illetve a kapott ársáv terjedelme több mint 15 százalékpont.
„Az új szabály következménye az, hogy ha a kapcsolt tranzakcióban alkalmazott ár az összehasonlító elemzés során meghatározott interkvartilis tartományon kívül esik, akkor nem tekinthető szokásos piaci értéknek, ami a társasági adóalap módosításának kötelezettségét vonja maga után” – magyarázza Siegler Zsófia, a BDO Magyarország adótanácsadási üzletágának transzferár tanácsadó partnere. „Mostantól pedig kétséget kizáróan nem piaci mértéknek minősül a teljes ársávba beleeső, de az interkvartilis tartományon kívül található érték.”
Szintén szigorúbb előírások vonatkoznak az idei évtől azokra, akik a transzferár meghatározása során az összehasonlító elemzést adatbázis segítségével végzik el, és az összehasonlíthatóság fokozása érdekében kiigazításokat alkalmaznak. E kiigazításokat az adózónak minden esetben megfelelő módon igazolnia kell, kitérve arra is, hogy az alkalmazott kiigazítás milyen módon szolgálja az összehasonlíthatóság fokozását.
