A szülők mindig is vállalkozókként dolgoztak, ebbe a szellemiségbe nőttek bele a gyerekek, Dóra és László. Akár egy klasszikus családi vállalat története is lehetne az övék, mégsem az, hiszen az ötletgazda Dóra volt, aki meggyőzte az édesapját, hogy építsenek saját műkörömalapanyag-családot. Ifj. Gyimesi László számára sem volt kérdéses, hogy az egyetem elvégzése után a családi bt.-ben kezd dolgozni.
– Induláskor a céget édesapám vezette, ő felelt az értékesítésért, a nővérem pedig a termékfejlesztésért. Amikor utolsó éves egyetemista voltam, a testvérem megkért, hogy – a családban egyedüli angolul tudóként – segítsek felvenni a kapcsolatot a külföldi beszállítókkal. Ekkor csatlakozott a céghez az édesanyám is, aki addig hitelközvetítőként dolgozott. Ő vitte a pénzügyi területet, én kezdetben az import-, majd pedig az exportvonal kiépítéséért feleltem. Mindegyikünk azt a feladatot látta el a vállalkozásban, amihez a legjobban értett. Olyan jól működött a négyes fogatunk, hogy – bár a 2008-as válság minket is sújtott – folyamatosan tudtunk növekedni, és a 2010-es években a külföldi értékesítés már meghaladta a hazait.
Mikor vette át a cég irányítását?
– A generációváltás 2011 körül történt, amikor az egyik legnagyobb hazai szépségipari vállalat megkeresett minket, hogy a márkánkat felvegye a portfóliójába. Amikor megérkeztünk a tárgyalásra, az édesapám azt mondta: fiam, remélem készültél, mert én itt most nem fogok megszólalni. A cégvezető egy édesapám korabeli üzletember volt, akivel huszonhét évesen szembekerültem. Akkor ott furcsa helyzet alakult ki: én beszéltem, de azt éreztem, a velem szemben ülő inkább édesapámnak válaszol. Megizzadtam, de végigvittem a megbeszélést, az üzletet megkötöttük. Hazafele rájöttem, hogy az édesapám indirekt módon így átadta a cégvezetést.
Hoz a családon belül konfliktusokat a közös vállalkozás?
– Igen, de van egy úgynevezett családi alkotmányunk, ami megoldást ad a nehéz helyzetekben. Az első pillanattól kezdve azt az elvet követtük, hogy a problémákról azonnal beszélünk, és azonnal megoldást találunk azokra, hogy ne éleződjenek ki. Vezetőjeként számomra a legfontosabb, hogy a szüleim és a nővérem ne csak gyermeki és testvéri mivoltom miatt, hanem az elvégzett munkám elismeréseként bízzon meg bennem maradéktalanul. E nélkül képtelen lennék vezetni a cégünket. Minden héten hétfő reggel nyolckor vezetőségi ülést tartunk, ahol a vállalkozás jelenleg ötfős – mi négyen és a HR-vezető – menedzsmentje vesz részt. Demokratikusan irányítunk, mindenki ugyanakkora szavazati joggal rendelkezik. Csak akkor lenne plusz szavazati – stratégiai döntési – jogom, ha patthelyzet alakulna ki, de mivel öten vagyunk, ez ritkán fordul elő. Ezért is praktikus, hogy a tulajdonos családtagok mellett valaki még tagja a vezetőségnek. A nővéremben és bennem sem merült fel, hogy házastársat vonjunk be, és nagyon csodálom a szüleimet, hogy ők zökkenőmentesen képesek szétválasztani a munkát és a magánéletet.
Az interjú teljes formában a Piac & Profit márciusi számában olvasható!
