A 2021-es évben az amerikai piac az egyik legjobban teljesítő régió volt. Mondhatjuk, hogy ilyenkor könnyű helyzetben vannak az alapkezelők?
A piac alánk dolgozott, de ez nem csak az amerikai részvényekre, hanem általánosságban igaz. A tavalyi év mind makrogazdasági szempontból, mind a vállalati fundamentumok oldaláról nézve kedvezően alakult. A 2020-as Covid-járvány utáni kilábalást láthattuk, amit óriási hitelekkel támogattak meg a kormányok, és soha nem látott likviditást biztosítottak a jegybankok is. Nem csak az amerikai jegybank, a Fed, vagy az EKB tartotta 2021 első felében a kamatokat nulla körül, de számos fejlődő piacon is ilyen kondíciók voltak. Ennek köszönhetően pedig vállalati oldalról is nagyon alacsony finanszírozási költségeket láthattunk. Összehasonlítva a 2008-as válság kezelésével a Covid miatt most az akkori összeg többszörösét biztosította a monetáris és a fiskális politika.
Úgy tűnik idén viszont ellentétes folyamatok zajlanak, hiszen mindenhol az elszabaduló infláció került fókuszba, miközben a jegybankok világszerte megkezdték a kamatemelési ciklusokat, és próbálják leépíteni a mérlegeiket és a kötvényvásárlási programokat (quantitative easing – QE). 180 fokos fordulatot látunk a piacokon?
Jelentős változások jöttek, számos szempontból az idei év ellentétet jelent a tavalyival. Az idei évben az tematizálja a befektetői világot, hogy a nagyon magas infláció miatt a jegybankok gyorsított ütemben kezdték el szigorítani a monetáris kondíciókat, kamatemelések várhatóak, főleg a Fed jár ebben élen a fejlett piacokon. Nem csak arról van szó, hogy további kötvényeket nem vásárolnak, hanem szűkíteni szeretné a Fed a mérlegfőösszegét. A pénzcsapok elzárása pedig a vállalatok számára is alacsonyabb likviditást és drágább forrásokat jelent. Ha pedig mindez nem lenne elég az orosz-ukrán háború gazdasági hatásaival is szembe kell néznünk. Azt látjuk az árupiacokon, hogy a kínálati oldalon már zavarok voltak a kőolaj, a földgáz, az ipari fémek, de akár az agrártermékek tekintetében is, mindez pedig jelentős áremelkedést okozott. Ennek pedig további inflatórikus hatása lehet egy olyan környezetben, amikor a fogyasztói árszínvonal egyébként is megugrott.
Az Egyesült Államokban, ahol az Ön által menedzselt alap befektet milyenek a kilátások?
Az USA-ban a kockázatok ellenére a növekedési kilátások továbbra is kedvezőek. A munkaerőpiac ugyanakkor feszített, ami erős béremelkedéssel jár. Illetve a nyersanyagok oldaláról itt is van egy erős inflációs nyomás. A nagy feladat Amerikában (is), hogy a jegybank úgy fogja vissza a likviditást, hogy közben ez ne okozzon túlságosan nagy növekedési áldozatot. A befektetők megosztottak abban a kérdésben, hogy ez miként fog sikerülni, és ez is hozzájárul a tőzsdéken jelenleg is látható megnövekedett volatilitáshoz.
Az árfolyamok erőteljesebb kilengése és a bizonytalanabb makrogazdasági környezet mellett úgy tűnik egyes vállalatoknál is vannak nehézségek. A technológiai szektorban elindult egy érezhető lejtmenet, és a pandémiás időszak nagy nyertesei (például a Netflix) komoly árfolyamveszteséget szenvedett el. Ezek a folyamatok összességében milyen kihívásokat jelentenek? Milyen stratégiát igényelnek az alapkezelőtől?
Sokkal kockázattudatosabbnak kell lenni, és a portfólió kezelése is aktívabb. A járvány időszakának nyertesei a „stay at home” részvények idén gyengébben teljesítenek, a Netflix csalódást keltő első negyedéves jelentése katalizálta a folyamatokat és „felrobbantotta a szektort”. Azt látni kell, hogy ezekbe a részvényekbe nagy növekedés volt beárazva, miután a befektetők kivetítették az akkori növekedést több évre előre, az emberek élete és a gazdaság viszont közben visszaállt valamilyen szinten a korábbi működésre. A túlzott növekedési várakozás így több tech-részvényből is kiárazódhat a következő időszakban. Ez leginkább azokat a vállalatokat érintheti, ahol nagyon magas értékeltségeken forogtak a részvények, miközben a társaságok sok esetben nem is voltak profitábilisak.